Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Reinhardt, Klaus - Gál Ferenc (ford.): Új utak a mai krisztológiában
ÜJ UTAK A MAI KRISZTOLÓGIÁBAN 43 éppen az volt a kereszténység hellenizálása, amely Jézust csak mint Isten megbízottját akarta bemutatni. Az első századok hellenizmusát ugyanis egy teljesen túlvilági istenség tudata jellemezte. Ezért amikor a III. században Arius és követői megkísérelték a krisztushitet a világnézetbe beilleszteni, akkor Jézus számára semmi más helyet nem találtak, mint hogy közvetítő és megbízott lehet egy egészen más Isten és a világ között. Ugyanakkor a korabeli platonikus filozófiában bő választékot találtak Jézus közvetítő szerepének leírására. Ha az Egyház ezzel szemben ki akart tartani a bibliai kinyilatkoztatás mellett, vagyis hogy Jézusban nemcsak egy közvetítő lény, hanem maga az isteni személy lépett be a történelembe, akkor vissza kellett utasítania Jézusnak egy pusztán funkcionális értelmezését, s állítani, hogy az ő istenfiúsága Istenben gyökerezik: „Született, nem teremtmény”. Vagyis Jézus funkcionális értelmezése - mintha ő csak Isten ügyvivője lenne - nem visszatérés a bibliai hithez, hanem visszatérés az ariánusok hellenista felfogásához. Amikor a zsinatok a 1V.-V. században Jézus kilétét és lényegét meghatározták, akkor nem a hitet hellenizálták, hanem éppen a hamis hellenista gondolkodáshoz való hozzáidomítástól védelmezték. A bibliai hit hellenizálásának témája mérsékeltebb formában Schil- lebeeckxnél is megtalálható. Számára a zsinatok kijelentései Jézusról alapjában véve helyesek, de egyoldalúak, ezért végül is nem tartja őket kielégítőknek.26 27 28 A vallásfilozófus, Bernhard Welte, árnyaltabban ítél. Niceában szerinte is a nyugati metafizikai létértelmezés jutott uralomra a teológiában. Mégsem lát benne hamisítást, hanem az akkori idők összefüggésében helyes és szükséges kifejtését a Bibliának. Viszont a mi korunkban az már nem érvényes, mivel a nyugati létértelmezésnek vége. A krízis megoldásához első lépésnek indítványozza, hogy a dogmatikus kijelentéseket újra vissza kell fordítani a Biblia eseményszerű gondolkodásmódjába.2 De Welte sem figyel arra, hogy az ősegyház Krisztus-dogmája minden történeti feltétele mellett is valami maradandót fejez ki. Joseph Ratzinger ezt a Kalcedoni Zsinattal kapcsolatban így fogalmazza 26 Lásd: A. Grillmeier, Die Einzigartigkeit Jesu, Anm. 13. 27 Lásd: Schillebeeckx, Jesu 495-505. 28 Lásd: B. Welte, Die Lehrformel von Nikaia, In: Zur Frühgeschichte der Christologie, 1970, 100-117.
