Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Reinhardt, Klaus - Gál Ferenc (ford.): Új utak a mai krisztológiában

ÚJ (JTAK A MAI KRISZTOLÓGIÁBAM

39

célpontjára, mint az Istennel egyesülő új emberiség kezdetére.9 Az utóbbi években azonban az evolúciós Krisztus-elmélet, és általában ez a felfogás, amely Jézust kapcsolatba hozza a teremtés egyetemes összefüggésével és feljődésével, sokat veszített varázsából. Ma a krisz- tológiai fejtegetés inkább a názáreti Jézus történeti alakja körül forog. Ezt a változást két motívum sürgette:

a. ) Az utóbbi években az emberi életnek inkább a negatív jelenségei tudatosultak. Az állandó haladásba vetett optimista bizakodást felváltotta annak felismerése, hogy képességeink korlátozottak, és hogy a szenvedés, a bűn és a halál kérdései evilági belső haladás által nem oldhatók meg. A Krisztusra vonatkozó kérdéseket elsősorban az élet értelme, az igazságosság, az üdvösség és a szeretet utáni vágy határozza meg, az igazságtalanság, a szenvedés és a halál világában.10 11 Innen érthető, hogy a krisztológiában Jézus működése és szenvedése lép előtérbe, továbbá a szenvedést és a halált legyőző tanítása Isten országáról, Isten irgalmának jelenléte, Krisztus egyetemes emberszeretete, az Atyába vetett rendíthetetlen bizalma, valamint feltámadása az örök életre, amely az igazságosság és a szeretet megvalósulása.

b. ) Jézus történeti alakjához való odafordulásnak másik oka is volt. Aki Jézust besorolja a világ általános összefüggésébe, könnyen abba a veszélybe kerül, hogy róla a valóságnak meg nem felelő képet alkot. Ezért a fent említett teológusok, Kasper, Küng és Schillebeeckx megkísérlik, hogy a jelen tapasztalásából kiindulva jussnak el Jézus megértéséhez. Megfontolásaikban Jézus történetéből indulnak ki, s hangsúlyozzák az ő egyedülálló, különleges és minden keretet túllépő egyéniségét.11

Jézus történetének ez a szemlélete következetesen oda vezet, hogy a rendszeres krisztológián belül eddig nem ismert mértékben alkalmazzák a korábbi kritikai Jézus-kutatás módszerét, vagy legalább is elfogadják annak eredményeit.

Ami a földi Jézus bemutatását illeti, abban az említett három szerzőnél egyetértés van, bizonyos mértékig. A különbségek csak ott

9 H. Schürmann, Jesu ureigener Tod, 1975, 121-155.

10 Lásd: Schillebeeckx, id.m. 542 kk.

11 Lásd: W. Kasper, Christologie von unten? 159 kk. H. Küng, Christ sein, 109 kk.