Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Reinhardt, Klaus - Gál Ferenc (ford.): Új utak a mai krisztológiában

40

KLAUS REINHARDT

mutatkoznak, ahol Jézusnak az Istenhez való egyedülálló viszonyát akarják megmagyarázni, vagyis istenfiúságát. Lehet egyáltalán Jézus rendkívüliségét emberi tetteiből és lényéből érthetővé tenni? Vagy istenfiúsága nem inkább olyan jelenségeken alapszik, amelyek felülmúlják a teremtés és a történelem kereteit, vagyis mindenek előtt feltámadásán, megdicsőülésén és az Atyától való örök születésén? Az alulról kiinduló krisztológia kritikus pontja éppen az a két esemény, amelyek Jézus földi életét behatárolják és felülmúlják: Isten Fiának megtestesülése, továbbá Jézus feltámadása és megdicsőülése.

A legnagyobb kihívást az alulról kiinduló krisztológia számára természetesen Jézusnak a földi születése előtti isteni létére (praeexis- tentia) és örök fiúságára vonatkozó bibliai és egyházi kijelentések jelentik. Lehet ezeket a kijelentéseket egyáltalán beleilleszteni az alulról nézett krisztológiába? Hans Küng, aki ennek a krisztológiának egyik elszánt képviselője,12 úgy véli, hogy az akkori idők mitikus elképzeléseit egy Istentől levezetett, örök-túlvilági lényről, annak isteni és emberi történetéről - ma már nem fogadhatjuk el.13 Szerinte ezek az állítások nem akarnak mást mondani, csak annyit, hogy „a kapcsolat Jézus és Isten között nem csupán utólag és véletlenül jött létre, hanem előre adva volt, és Istenben volt megalapozva”.14 Küng szerint ezért Jézus egyedülálló méltóságát az ő emberi, de Isten előtt kitáruló létében kell keresni. Jézus Isten barátja és bizalmasa, az ő személyes követe és megbízottja a világban. De itt jogosan megkérdezhetjük: az ilyen kiváltság nem vonatkozhat más emberre is? Miben áll Jézus mértékadó mivolta, amelyről Küng olyan behatóan beszél? Szerinte azt nem Jézus emberi léte előtt vagy fölött kell keresni, hanem annak magában Jézus emberségében kell lenni, az ő emberi lehetőségének végső felfokozásában, vagyis abban, hogy Jézus teljes értelemben ember, „nemcsak ember, hanem igazi ember”.15 Őt csak azért lehet Isten Fiának nevezni, mivel egyedülállóan, mintaszerűen ember.

Semmi kétség az iránt, hogy az istenfiúságnak ez a magyarázata nem felel meg a bibliai és egyházi követelményeknek. Sőt jelentkezik az a

12 A. Grillmeier, In: Theologie und Philosophie 51 (1976) 196 kk.

13 H. Küng, Christ sein, 436.

14 U.o. 437.

15 U.o. 440.