Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Reinhardt, Klaus - Gál Ferenc (ford.): Új utak a mai krisztológiában
38 KLAUS REINHARDT és a holland nyelvterületen 1974-ben a Krisztus-hitnek három nagy tárgyalása jelent meg, amelyek tudatosan ezt a problémát fejtegették: Walter Kasper, Hans Küng és Edward Schillebeeckx könyve. A téma kibontakozásának kezdetét a katolikus teológiában nagyjából meg lehet határozni. Karl Rahner 1954-ben a Kalcedoni Zsinat 1500 éves évfordulójára figyelemre méltó tanulmányt írt arról, hogy a kalcedoni dogmát (az isteni és emberi természet egyesülése az Ige személyében) nem a tanítás fejlődésének végeként kell értelmezni, hanem új kezdetnek és ösztönzőnek. O maga indítványozta, hogy az egy személyről és két természetről szóló zsinati formulát új „modellel” kellene helyettesíteni, amelyben Jézus a teremtés hitének keretében mint a Teremtő és a teremtmény viszonyának egyszeri és megismételhetetlen csúcsaként jelenik meg.6 Ennek az indítványnak a horderejét alig lehet eléggé értékelni. így ugyanis a kegyelem és a hiposztatikus egység rendje nem mint teljesen más lép a teremtés rendjéhez. Az egész teremtés és különösen az ember világa önmagában is Isten kinyilatkoztatása. Jézusban az általános kinyilatkoztatás eléri a felülmúlhatatlan csúcspontot. így a krisztológia a teológiai antropológiának a legradikálisabb felsőfoka és megismétlése.7 Rahner hangsúlyozza, hogy Jézusban az emberi lehetőségnek ez a legmagasabb kicsúcsosodása Isten abszolút szabad kegyelmi ajándéka. Mégsem olyan csoda, amely előkészület nélkül történt volna meg. Az ember Jézusban azt találja meg, amit a szivében mindig is keresett, talán tudatlanul is. így a Krisztus-hitet valamilyen Krisztus-keresés készíti elő. Krisztusnak a történelemben való megjelenésén nyugvó kategoriális krisztológiát alátámasztja egy „transzcendentális krisztológia”, amelyet az emberben levő Krisztus-hit lehetőségének feltételei jeleznek.8 Az alulról kiinduló krisztológiának ezt az alapelvét többféle módon variálták. Olykor úgy látszott, hogy a fejlődéselmélet mint világszemlélet, amely szerint egy nagy jövő felé menetelünk, a Krisztus-hitnek is lendületet ad. Magát Rahnert és másokat is inspirált Teilhard de Chardin víziója. Úgy tekintettek Jézusra, mint a fejlődés 6 K. Rahner, Chalkedon - Ende oder Anfang? Schriften zur Theologie 1. 1954, 169 kk. 7 K. Rahner, ln: Sacramentum mundi P. 185. 8 K. Rahner, Grundkurs des Glaubens, 1976, 180 kk.
