Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Schneider, Gerhard - Győrffy Andrea (ford.): Krisztus örök elő-létezése az Újszövetségben

KRISZTUS ÖRÖK ELŐ-LÉTEZÉSE AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN

33

tése, és így az elő-létezést tanúsítja, a második pedig úgy tekinti őt, mint az új teremtés kezdetét. Vele kezdődik a holtak eszkatológikus feltámadása. Benne Isten kiengesztelődött a világgal, s általa békét hozott. Krisztus művének kozmikus hordereje van: meghozza a világ számára a kiengesztelődést Istennel és így békére vezeti. Krisztus közvetítése által a világ kezdettől fogva az újjá teremtésre irányul, hiszen általa és érte lett teremtve s benne áll fenn. A szöveg olyanokat állít Krisztusról, mint amilyeneket a hellenista zsidóság az isteni bölcsességre vonatkoztatott, de nem vitatkozó értelemben. A kifejezés, hogy ’’elsőszülött a holtak közül” a himnuszt történeti kapcsolatba hozza Jézussal. A többi elem a levél szerzőjétől származik, mint kiegészítés, s ezekkel megvilágítja, hogy az Egyház Krisztus teste és hogy Krisztus keresztjének vérével békét szerzett.39 40 itt az elő-létezés és a természetben való közvetítés a kozmikus megváltástan szolgálatában állnak. Mivel Krisztus az egyetlen közvetítő a teremtésben, azért végezhette el a kiengesztelődést. Neki, mint égi úrnak a minden hatalom és erősség feletti uralmát nemcsak kereszthalála és feltámadása alapozta meg, hanem kezdeti közvetítő szerepe is.

c. A Zsid 1,2-3 is beszél a „Fiú” teremtői közvetítéséről,41 s úgy látszik, hogy azt ezek a szavak alapozzák meg: „ő a mindenség örököse". Erre mutat az is, hogy „mindenkinél kiválóbb nevet kapott” (4. vers). A teremtésben való közvetítésére csak ezek a kifejezések utalnak: ő „Isten dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása”. Mint ilyen ül az isteni fönség jobbján, miután megváltott minket a bűntől. A megváltást a „megtisztítás” szóval fejezi ki, s azt az egész világra vonatkoztatja, nemcsak a hívő közösségre 42 A földön is kozmikus szerepet töltött be, hiszen „ő tartja fenn a mindenséget hathatós szavával”. A Filippi levéllel ellentétben itt a felmagasztalás inkább a Fiú cselekménye, nem annyira az Atyáé. Ez azért van így, mert ő öröktől fogva az Atya lényegének a képmása. Ő az egyetemes közvetítő, a viliág fenntartója és ura. Mivel a Zsid. levél szerzője főleg a kultikus

39 „Isten képmása", „Minden teremtmény elsőszülötte'', „Kezdet”.

40 E. Lohse, Die Briefe an die Kolosser und Philemon, 1968, 79 kk.

41 A. Vanhoye, Situation du Christ (Lectio Divina), 1969, 9-117.

42 E. Gräser, Hebräer 1,1-4. Ein Exegetischer Versuch, 1971, 67.