Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 4. szám - Isten örök Fia - Balthasar, Hans Urs von - Győrffy Andrea (ford.): Isten az Istentől,világosság a világosságtól...

Hans Urs von BALTHASAR

Isten az Istentől, világosság a világosságtól...

A Krisztusról szóló könyvek sokasága mutatja, hogy a világ ma kevésbé tud napirendre térni ennek a titokzatos embernek a kilétét illetően, mint korábban. A hívő keresztény és katolikus ember hitére támaszkodva sem nézheti érdektelenül ezt a töprengést. Készen kell lennie arra, hogy meggyőződéséről számot adjon, s azt a mai kérdések és támadások láttán újra átgondolja. Ezt azonban belső nyugalommal teheti, mert tudja, hogy akiben hisz, nemcsak titokzatos szavakat mondott, hanem felülmúlhatatlan élet- és halálsorsot tapasztalt meg. Minek lenne még egyáltalán értelme, ha minden értelemnek ez az összefoglalása megdőlne? „CJram, kihez mennék? Az örök élet szavai-tettei (remata) nálad vannak” (Jn 6,68).

Egész röviden három kérdést vetünk fel. 1. Lehet-e az ősegyház által megfogalmazott krisztológia mítosz? 2. Jézus sorsa tekinthető-e úgy, mint Isten világ iránti jóindulatának kifejezése? 3. Jézus lehet-e valóságos ember is, ha állítjuk róla, hogy „isteni személy”?

1. Bármi is történt húsvét napján, annyi bizonyos, hogy ott valamilyen szellemi atombomba robbant. Ha Jézust időszámításunk 30-ik évében felfeszítették, és Saul-Pál 32-ben vagy 34-ben megtért, s ez a Pál állítja, hogy a hívő közösségben megkapta a mindent magába foglaló krisztológia összefoglalását (lKor 15,3-5), és ha ő leveleiben krisztológiai kifejezéseket, megszólításokat és himnuszokat vesz bele (amelyek kifejezetten hirdetik Jézus istenségét, a teremtésben való részesedését és elő-létezését), továbbá Pál ezeknek ismeretét már feltételezi leveleinek címzettjeinél, akkor jogos a kérdés: elegendő-e ez a 2-4 év arra, hogy egy mítosz kialakuljon, mégpedig olyan, amelyhez hasonló egységű és átütő erejű a pogány mítoszok között nem található, mégha akadnak is általános nyelvbeli hasonlóságok? Ez a rövid idő nem volt elegendő ahhoz - mint egyes vallástörténészek és formatörténészek feltételezik -, hogy az arámul beszélő judeai ősegy-