Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
74 EÜGENIO CORECCO elvét. A kegyelem síkján alkalmazta azt a teremtett természet fölötti kegyelem tana révén; a szentségi teológiában az „ex opere operato” (a végzett műnél fogva) hatékonyság tanítása által; az ecclesiológiában pedig annak az elvnek a révén, amely szerint az egyetemes Egyház a részegyházakban és azokból valósul meg (LG 23, 1). Végül alkalmazta ezt a jog síkján is. Szent Tamással állította, hogy az állami, emberi törvény, ha igazságos, nem csupán külsőleg kötelez, de lelkiismeretben is; másrészt Suarezzel vallotta, hogy a kánoni törvény a hívőtől pusztán belső emberi cselekedetek végzését is követelheti. Bár el kell ismernünk, hogy mindezek a megfontolások jelentős kulturális megfontolások voltak, mégsem tagadhatjuk, hogy a középkori gondolkodás lényegében filozófiai jellegű ontológiát és gnoszeo- lógiát alkalmazott, még ha a hit fényében is. Mem élt viszont ezen a téren egyértelműen teológiai módszerrel. Csak a legutóbbi évtizedekben került sor arra a lépésre, amely olyan teológiát eredményezett, ami nem csupán a kánoni jogszabályok belső, lelkiismereti kötelező erejét, hanem általános szoteriológiai jelentőségét is értékelni tudja. Akkor történt meg ez, mikor a latin teológia arra kényszerült, hogy választ adjon a protestanizmusnak, amely már nem csupán az isteni és kánoni jog egységét és a kánoni jog üdvösségére vezető erejét tagadta, hanem Rudolf Sohm személyében teljességgel vitatta az egyházi jog teológiai létjogosultságát is. Sohm alapvető műve, az 1892-ben megjelent Kirchenrecht I azt a tételt mondja ki, hogy „a kánonjog természete ellentmond az Egyház természetének”. 3. Teológiai reflexió a kánoni jogszabály értékére az üdvösség rendjében a. A tömény és a kegyelem kettőssége A katolikus teológia válaszát a jog egységének kérdésére és így az egyházfegyelmi szabályoknak az üdvösség szempontjából való értéke problémájára a megigazulás tágabb témakörén belül kell keresni. Luther ráérzett erre, noha túlságosan is kiélezte a törvény és az evangélium közötti állítólagos ellentmondást. Azt az ellentmondást, mely az evangéliumból, vagyis Krisztustól származó üdvösség és a
