Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
68 EÜGENIO CORECCO ismerünk, nem az absztrakt transzcendens ideáknak tulajdonítja, hanem az egyes dolgokban megtalálható lényegi formának. Ez a belső forma határozza meg a belső tényezőket, ez eredményezi, hogy lehetőségből valósággá vállnak. Ennek a létesítő ok és a cél-ok egységén alapuló rendszernek a keretében felmerül a jog problémája is. Az igazságosság már nem az abszolút ősmintaként szereplő teljes morális erény, mint Platónnál, hanem olyan tény, mely csakis társadalmilag realizálódik és történelmi konkrétságban határozza meg a dolgok közötti egyenlőségi és arányossági viszonyt. Platón államával ellentétben ezért itt az állam már nem elvont, abszolút, ideális modell, hanem azáltal realizálódik, hogy az igazságosság olyan rendjét teremti meg, amely nem csupán erkölcsi, hanem jogi is, és alkalmas arra, hogy a közjó megvalósulásához szükséges intézményi és törvényhozási feltételeket megteremtse. Ebből következik, hogy a törvényi norma sem pusztán etikai-pedagógiai erővel rendelkezik, hanem az állam reális alapjává válik. Az a feladata, hogy történelmileg megfogalmazza a természetjogot, amelyet az ember értelmes természetének megfigyelésével az értelem vezet le. A természetjog mint az ember értelmes és lényegileg társas természetének kifejezése, a norma, vagyis a forma szerepét tölti be a társas jog viszonylatában. Ez az emberi jog ahhoz, hogy érvényes legyen, bensőleg ésszerű kell hogy legyen, vagyis olyan, amelyet ésszerűen vezettek le a természetjogból „per módúm conclusionis, determinatio- nis vei additionis” (következtetés, meghatározás vagy hozzáadás módjára). A katolikus hagyomány a hilemorfista metafizikában különösen alkalmas ontológiai szerkezetre és logikai eszközre lel ahhoz, hogy ésszerűen hitelessé tegye saját hitének módját és azt, ahogyan az üdvösség miszériumáról gondolkodik. Ennek a misztériumnak hátterében pedig alapvető elvként a megtestesülés áll, melynek teljessége Krisztusban valósult meg. A hilemorfista megközelítés segítségével, melyben - hogy úgy mondjuk - a forma „megtestesül” az anyagban, az a latin teológia, mely Aquinói Szent Tamásnál (+ 1275) találta meg legteljesebb kifejezését, különös elszántsággal alkalmazta a megtestesülés elvét az üdvösség ökonómiájának minden szintjén. Ennek során elkerülte a
