Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
AZ EGYHÁZFEGYELMI SZABÁLYOK ÉRTÉKE... 67 A teológia, jelesül a szoteriológia területére ez a filozófiai nominalizmus csak a protestáns reformátorok révén lépett be. Ok Luthertől kezdve teljesen elszakították azt a kapcsolatot, amely a pozitív kánoni jogszabály és az isteni jog között az üdvösség szempontjából fennáll. Luther a törvény és az evangélium között ellentmondást állapít meg1 és tagadja a törvény által előírt tettek üdvösségre vezető értékét, így megtöri az egységet az isteni jog és a kánoni szabály között. Mivel a jó tettek nem önmagukban jók, hanem csak amennyiben Isten akarata iránti engedelmességből végzik őket, következésképpen a bűn sem a cselekedet belső erkölcstelenségéből fakad, hanem abból, hogy az illető tett engedetlenséget jelent az isteni akarat iránt. Ilyen előfeltevésből kiindulva persze a megigazulás sem fogható fel úgy, mint jutalom azért az esetleges együttműködésért, amelyet az ember saját üdvössége érdekében azáltal végez, hogy megtartja a Törvény által előírt tetteket, hanem csakis úgy, mint külső mozzanat, vagyis hogy Isten nem számítja be bűneinket. Egyháztani síkon ebből az következik, hogy a látható vagy szociológiai egyháznak nincs jelentősége az üdvösség szempontjából, annak emberi jogrendje pedig, bár szükséges az egyházi közösségen belüli társadalmi rend megóvására, elveszti minden szoteriológiai értékét. c. Az arisztotelészi-tomista modell ca. A metafizikai alap A harmadik modell a hilemorfista, amely a következő elvben foglalható össze: „universali in rebus” (az egyetemes fogalmak a dolgokban vannak). Arisztotelész a lét realitását, amelyet az empirikus tapasztalásnak az értelem által végzett fogadalmi feldolgozása útján 1 Megjegyzendő, hogy amikor az Újszövetség a törvény és az evangélium ellentétéről vagy feszültségéről szól, akkor az nem a római jogi vagy egyenesen jogfilozófiai vagy modern pozitív jogi értelemben vett törvényre vonatkozik, hanem a mózesi törvényre. Az első keresztény generációk problémája az volt, hogy kötelező-e a keresztény ember számára a Tóra és a jogierkölcsi hagyomány megtartása. Az alapvető szempontja ennek a kérdésnek éppen az üdvösség volt, nevezetesen az, hogy van-e még jelentősége a zsidó törvények és az ószövetségi előírások megtartásának az üdvösség szempontjából. Erre válaszolja Szent Pál és az egész Újszövetség, hogy ennek már nincs jelentősége (E. P.).