Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 3. szám - Isten irgalmassága - Corecco, Eugenio - Erdő Péter (ford.): Az egyházfegyelmi szabályok értéke az üdvösség szempontjából (a latin egyház hagyománya)
66 ECJGENIO CORECCO hogy a dogma jogi nyelvre fordítódjék, jogi formában fejeződjön ki, ahogyan az ikont sem lehet a maga szimbolikus kifejező erejével racionális kategóriákra fordítani. b. A nominalista (ferences) modell A nyugati teológia hátterében álló második kulturális modell a nominalista séma, melyet ebben az elvben lehetne összefoglalni: „universali post res” (az egyetemes fogalmak követik a dolgokat). Boetius (+ 524), aki újplatonikus eredetű merev realizmusra hajlott, tagadta az arisztotelészi kategóriák reális tartalmát. Az ő nyomdokain haladva a ferences iskola a középkorban azt állította, hogy csak az egyedi dolgok léteznek valóságosan, és így az egyetemes fogalmak csupán „nevek", vagyis az értelem által elvonatkoztatott egyszerű megállapodáson alapuló fogalmak, melyek nem rendelkeznek reális metafizikai tartalommal és azonossággal. A metafizika helyébe így olyan rendszer lépett, amelyben a dolgok lényege már nincs jelen az egyetemes kategóriákban, hanem az isteni akarattól nyer esetről esetre meghatározást. A nominalizmusnak és az elkerülhetetlen voluntarista fordulat annak állítására vezetett, hogy etikai szempontból nem a „telosz” vagy a dolgok természetében rejlő benső célrarendezettség számít, hanem az Isten akaratának való engedelmesség. A cselekedet nem azért jó, mert természeténél fogva belülről az, hanem mert megfelel Isten akaratának. Ha csak egyes dolgok léteznek, melyeknek nincs metafizikai tartalmuk, akkor lehetetlenné válik az emberi értelem számára, hogy az elvonatkoztatás útján a tapasztalati ismerettől eljusson a dolgok lényegének megismeréséig. Ennek az a következménye, hogy Isten és a természet fölötti igazságok nem érhetők el filozófiai kutatással, és csupán a hit útján megismerhetők. Ha megszakad az ontológiai kapcsolat a transzcendencia és az immanencia között, akkor megszűnik a belső összefüggés is az isteni és az emberi jog között. A nominalizmus, melynek kiemelkedő képviselője volt Duns Sco- tus és Okham, a modern filozófiában még az övéknél is merevebb és radikálisabb voluntarizmusba és jogpozitivizmusba torkollik, mely Isten akarata helyébe az erkölcs és a jog közvetlen és normatív forrásaként az állam akaratát állítja. A modern államot, akár abszolutista, akár demokratikus, Hegel a jog egyetlen forrásának nyilvánítja.
