Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Doré, Joseph - Török József (ford.): Teológiai áramlatok Franciaországban a II. Vatikáni Zsinat után
Joseph DORE Teológiai áramlatok Franciaországban a II. Vatikáni Zsinat után Elég nehéz feladat világosan és érthetően felvázolni, miként alakul a francia teológia a II. Vatikáni Zsinat óta. Egyértelmű, hogy a II. világháborút követő nagy megújulás, majd a zsinat idején a francia teológia jelentős és előkelő helyet foglalt el a nemzetközi teológia keretein belül. Ennek bizonyságául elegendő olyan neveket megemlíteni, mint a dominikánusoknál Chenu és Congar, a jezsuitáknál Daniélou és de Lubac; elégséges arra a szerepre gondolni, amelyet ők a zsinat előtt, alatt és után játszottak. Márpedig pontosan a zsinat után úgy tűnik, hogy minden bámulatos módon megváltozott. Egyrészt, mintha a teológia rendkívül hallgataggá vált volna; másrészt, igencsak nehéz észrevenni, mit is tudna még létrehozni? Kétségtelenül leghelyesebb volna ezt a teológiai termést azzal jellemezni, hogy főként a kereszténységre máshonnan irányuló figyelem határozott tudatosítása nyomja rá sajátos bélyegét. Érdemes pontosítani: a kereszténység és a keresztény hit kívülről történő megközelítéseiről, elemzéseiről van szó, olyan eljárások, módszerek, tudományágak segítségével, amelyek legteljesebb mértékben profánnak számítanak, tehát nem-teológiai jellegűek. Mindenesetre ezen szándék magyarázza: ha nem is némi homály és kockázat nélkül, ugyanakkor bátorságban és ígéretekben gazdagon több új teológiai irányzat keletkezett, önmagukban eléggé világosan beazonosítható területeken, egymástól kellően elkülönítetten. Három irányzatról érdemes bővebbet tudni.
