Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Straub, Eberhard - Gál Ferenc (ford.): Egy ország - sok nemzet (Gondolatok az "egyesült" Európáról)
48 EBERHARD STRAUB összehozták őket egy nagyobb spanyol keretbe, hogy az ott megvalósított egységgel a többi népet is ösztönözzék hasonló érzelmi összetartozásra. A spanyolok nem tudtak minden európait meggyőzni, de legalább a flamandok és az olaszok nem lázadtak fel uralmuk ellen. Sőt a német protestánsok is arra a meggyőződésre jutottak, hogy inkább a spanyol mintát követik, és nem a franciát, amit szűknek, valamint kizárólagosnak tartottak. Franciaországnak el kellett tűrnie, hogy olyan legyen, mint az Ausztriai-ház által körülzárt erődítmény, s ez kialakított benne egy sajátos kulturális formát, amely nemsokára vonzóan hatott Európa többi részére. Ezek az egyéb részek azonban nem felejtették el, hogy nekik közös gazdagságot jelent, ha a Habs- burg-házhoz tartoznak. A nemzeti eszme időközben lassan lelkesíteni kezdte az európai népeket. A franciák segítették őket, hogy nacionalizálják magukat, öltsenek nemzeti formát, polgáriasodjanak és demokratizálódjanak. Két nép azonban, az olasz és a német történelmében hosszú időn át nem ismerte a nemzeti államot vagy a királyi államot, ezért nem is barátkozott meg a nemzeti állammal, hiszen megszokta, hogy nemzet- fölöttiségben élje külön életét. Az osztrák-magyar monarchia volt az utolsó kísérlet arra, hogy a regionális különbözőségeket a közös érdek alapján kiegyenlítsék és megtartsák a soknyelvű közösséget. Az egység, a concordia a régi európai időben nemzet-előtti, de nem demokratikus társadalmat hozott létre. A demokrácia egyformaságra törekszik, ami a népuralom mellett elkerülhetetlen, hiszen ott van egy felismerhető és meghatározható nép, amely a nemzeti szuverenitást igényli és hordozni akarja. Ezért a mostani nacionalizált és demokratizált Európának nehezére esik, hogy egységet hozzon létre magából, mivel a nemzet előfeltétele a demokratikus viszonyoknak. Az európaiak talán nemzetközileg megérthetik egymást, de nem nemzetfölöttien, mivel most a szuverenitást a népek képviselik, nem pedig az arisztokrácia. Az arisztokraták mint kisebb közösségek összeházasodhattak, nemzeti, törzsi vagy területi követelményeik ellenére, mert az ellentéteket ízlésük szerint tompítani lehetett. A nemzetek nem házasodhatnak össze, hiszen amennyiben szuverenitásra tettek szert, a nemzetiség belső sajátságuk lett. Nemzeti kultúra csak azóta van, mióta a demokrácia megvalósult és a nemzeti kultúrával is legitimizál- ta magát.
