Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Straub, Eberhard - Gál Ferenc (ford.): Egy ország - sok nemzet (Gondolatok az "egyesült" Európáról)
46 EBERHARD STRAÜB A XVII. században Franciaország és Spanyolország, mint két civilizáció, amelyek bizonyos nemzeti formára törekedtek, még szembe- nállt egymással. Ez azonban meglehetősen szokatlan jelenség volt Európában, mert először volt az ellenségeskedésnek kultúrharc színezete (ami később a demokratikus korban általános lett). Bármennyire éles volt is a szembenállás ebben a két régi államban, a régi európai szellemet, amely az ízlést, a rendet és az erkölcsöt hangoztatta, nem tudták hatálytalanítani. A mindent átfogó nemes etosz elég erős volt ahhoz, hogy a nemzeti túlzásokat tompítsa. Azonkívül a francia-spanyol ellentét arra kényszerítette a többi európait - akik a háborúban is tisztességes lovagok akartak maradni -, hogy eldöntsék, vajon a spanyol vagy a francia hegemónia volna-e kívánatosabb. Ennek eldöntése érdekében háborúskodtak az európaiak 1618-tól 1659-ig és utána kevés megszakítással még 30 esztendeig. Ezzel viszont mindkét hegemónia-törekvést megakadályozták. Amit később a XIX. században „öthatalomnak” neveztek, annak gyökerei ide nyúltak vissza. Abban az időben sem Spanyolország, sem Franciaország nem volt nemzeti állam, de mindkettő ápolta a nemzeti mítoszt, hogy ő van hivatva a világot rendben tartani, a saját vezetése alatt összefogni, s így egy „keresztény békét” (pax Christiana) megvalósítani. Ennek védelme alatt aztán majd minden nép megtalálja a neki megfelelő hivatást és a maga módján hozzájárul az isteni békéhez, megszabadul az önzéstől és a hiúságtól, megszünteti az ellenségeskedést. A spanyolok és a franciák azon a véleményen voltak, mint a középkor végén már a németek és az oroszok is, hogy Isten éppen nekik helyezte kilátásba a szétszakadt világ megbékítését s az igazságosság birodalmának megalapítását, amelyben majd nekik kellőképpen kibontakoztathatja életét a béke és az igazság légkörében. A szabadság a béke gyümölcse, s ez nem volt kétséges sem a franciák, sem a spanyolok lelkében, még akkor sem, ha minduntalan egymást vádolták a béke megzavarásával. Egyik oldalon azt hangoztatták, hogy az „egyetemes monarchia” Spanyolországnak és benne Kasztilliának szóló ígéret, s ebben a meggyőződésben nem zavarta őket a franciák szólama, hogy aki ellenük harcol, az Jézus Krisztus ellen harcol. Közben a nagy spanyol gyarmatbirodalom nagyságra felülmúlta a régi rómaiak birodalmát, s ez is erősítette bennük a tudatot, hogy ők a rómaiak valódi utódai, s
