Communio, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 2. szám - Európa lelkisége - Straub, Eberhard - Gál Ferenc (ford.): Egy ország - sok nemzet (Gondolatok az "egyesült" Európáról)
EGY ORSZÁG - SOK NEMZET 45 keveredett és összeházasodott, egy természetfölötti stílus kialakuljon, s aki boldogulni akart, annak azzal meg kellett ismerkednie, sőt azt nagyjából el kellett sajátítania. Az arisztokrata szükségletek hatása alatt lassanként a nép nyelvéből is irodalmi nyelv lett; s ha ezek a nyelvek a latin kultúra tetőzete alatt egymással versenyeztek is, ám ebből nem lett nemzeti ellentét. Az írók fordítások segítségével igazodtak az új modellekhez, utánozták azokat az olaszokat, spanyolokat és franciákat, akik viszont Vergiliustól, más latin költőktől és a régi egyházatyáktól függtek. A régi arisztokrata világ nem ápolt semmiféle nemzetközi stílust, mert megvolt a maga előkelő stílusa, amely független volt a nemzettől, s ezért sok helyi változatot engedett meg. Aki mesterien magáévá tette ezt az előkelő stílust, azt mindenütt szívesen fogadták: a svájcit Portugáliában, a franciát Stuttgartban, az olaszt mindenütt. Az egyik nagy zeneszerő, Georg Friedrich Händel - a velenceiek és a rómaik nyelvén a „kedves szász” (caro sassone) -, fáradság nélkül egyesítette az egész európai nemesi ízlést, egészen a vallásilag motivált különbségekig. Nemzeti túlzás az,ha az ancienne régime számára nemzeti kultúrtörténetet akarnak szerkeszteni, mert a népnyelvű irodalom éppen csak egy rész volt a hagyományos latin irodalom mellett. A latin akkor élő európai nyelv volt, s az európai kultúra egyik forrása. Ma azonban már felnőtt egy generáció, amely valójában még az Egyház latin örökségét sem ismeri, s így a kultúra fejlődését sem tudja áttekinteni, azért ez a nemzedék állandóan sopánkodik az európai identitásról. Pedig Európának ma nem kellene azon töprengeni, amit ma identitásnak, azonosságnak nevezünk. Európa mindig ott volt jelen, ahol a jó ízlés uralkodott, s ki tudta magát fejezni spanyolul, olaszul, franciául, németül és más nyelveken. Minden változatban megmutatkozott Stockholmtól Palermóig és Pétervártól Lisszabonig, mert a társadalmi közösségek, a nemesség, a nagykereskedők, a katonák mindenütt igyekeztek követni a példaképeket. Természetesen a népnyelvvel együtt nemzeti elképzelések is kialakultak, s velük olyan nemzeti küldetéstudat is, hogy egy-egy igazságos király hatalma alá bevonják a világot, akár spanyol, francia vagy német színezetben. De ezek a dinasztiákról a királyi államra átvitt elképzelések nem tudtak tömegeket megmozgatni.
