Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ambaum, Jan - Gál Ferenc (ford.): Remélhetjük-e, hogy a pokol üres?
REMÉLHETJÜK-E, HOGY A POKOL ÜRES 65 el. Katolikus felfogás szerint a kárhozott magának köszönheti sorsát, mert elzárkózott Isten egyetemes üdvözítő akarata elől. Ugyanakkor a katolikus tanítás szerint Isten irgalma is végtelen. Ebből kiindulva nem helyes azt mondani, hogy a pokol üres, de azt mondhatjuk, hogy teljes alázattal, bizalommal lehetünk isten irgalma iránt, s ilyen módon remélhetjük minden ember üdvét.38 Az emberi élet mennyiségi vagy minőségi megítélése? A mai vitában egy másik fontos kérdés arra a kegyelemre és érdemre vonatkozik, amelyet valaki felmutathat, és amelynek alapján Isten kimondja az ítéletet. Erről már ismételten voltak viták, pl. a L. Boros által képviselt „végső döntés” feltételezésével kapcsolatban.39 Boros így érvel: ,A halálban megnyílik a lehetőség az igazi, személyes, emberi döntéshez, ezért a halál az alkalmas létbeli helye a tudatosságnak, a szabadságnak, az Istennel való találkozásnak és a végső döntésnek”.40 Lényegében a vita H. (J. von Balthasar (illetőleg Adrienne von Speyr) felfogása által új irányt vett. Az ítéleten az emberi életben meglevő jót nem mennyiségileg állítják szembe a rosszal. Különben is az emberi szabadság nem a véges javak között egyénenkint válogat, hanem felülemelkedik a végességen, s egyetlen olyan aktussal dönt, amellyel önmagát is felülmúlja. Ezért az emberi végső döntést minőségileg kell értékelni. „Ezt az alapvető döntést azonban nem elvontan hozzuk meg, hanem az egyes, egymást követő élethelyzetekben, a tettek és magatartások sorozatában, amelyek vonatkozásban vannak a halállal, olyan értelemben, hogy állandóan szemünk elé tárják annak a térnek a végességét, amelyben szabadságunk mozog. Ezért az egyes helyzetekből nem is lehet kiolvasni azt az alapvető választást, amelyre Isten tárgyilagos ítélete vonatkozik. S mivel itt nem mennyiségi mérlegelésről van szó, hanem az alapvető döntés minőségéről, azért kérdéses, hogy negatív alapvető döntés - mégha időben utolsó is az életben - kifejezheti-e maradék nélkül az egész élet alapvető beállítottságát. A bíró itt bizonyára arra figyel, hogy a megítélt életben nem található-e valami, amit az ő szeretete megragadhat, legalább 38 Balthasar úgy érti a kárhozatot, mint amivel „nekem személyesen, félretekintés nélkül szembe kell nézni, Kl. Diskurs 27. 39 L. Boros, Mysterium mortis, 1971. K. Rahner, Theologie des Todes, 1958. 40 L. Boros, Mysterium mortis 9. Itt a teológusok ellenvetik, hogy Boros teljesen függ Heideggernek a „halál misztifikációjától."
