Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ambaum, Jan - Gál Ferenc (ford.): Remélhetjük-e, hogy a pokol üres?
REMÉLHETJÜK-E, HOGY A POKOL ÜRES 59 érvényesülésére, azután vallották a döntés lehetőségét az emberi életben, a jó és a rossz abszolút ellentétét és azt, hogy az ember sorsa a halálban véglegesen lezárul, s végül követelmény volt Isten szentsége és igazságossága is.”18 Ezeknek az összessége adja meg a keretet az ember végső céljának meghatározásához. Az apokatasztaszisz elítélése és az ember végső céljáról való tanítás differenciált kifejtése, továbbá ezeknek a kérdéseknek a többi hittétellel való kapcsolata eredményezte azt, hogy a VI. századtól kezdve az apokatasztasziszt már csak elvétve képviselték.19 Az utóbbi két évszázadban még meg lehetett figyelni az új érdeklődést iránta, mert dinamikus jellege miatt jól beleillett az evolúciós világképbe. Új integrációs kísérletek. Teilhard de Chardin így írt 1927-ben: „Istenem, a hittételek közül, amelyeket el kell fogadnom, egyik sem sérti fájdalmasabban emberi érzésünket, mint az örök kárhozat titka. ...Te megparancsoltad nekem, hogy higgyek a pokol létezésében”.20 Ebben a megfogalmazásban érezzük azt az erőfeszítést, amelyet az embernek ki kell fejteni, hogy Isten szeretetét és irgalmát összeegyeztesse az örök kárhozat előrelátásával. Úgy látszik, hogy Teilhard is csak engedelmességével egyeztette össze a kettőt. Ez az engedelmesség tükröződik a következő szavakban is: „Jézusom... becsukom a szemem olyan dolgok előtt, amelyeket emberi gyarlóságom nem tud megérteni és elviselni, mint pl. a kárhozat valóságát. Ezért legalább gyakorlati világszemléletemben igyekszem a fenyegető kárhozat komolyságát beleszőni.”21 Az engedelmesség szellemét segíti Teilhard- ban az Egyház tanítása és gyakorlata is. Amikor bevallja, hogy ezt a hitet Isten kötelezőnek tárja elénk, hozzáfűzi: „De te azt is megtiltottad, hogy abszolút bizonyossággal feltételezzem egy emberről, hogy elkár- hozott. Ezért nem törekszem arra, hogy a kárhozottakat meglássam, s annak megtapasztalására sem, hogy egyáltalán vannak ilyenek.”22 18 L. Scheffczyk, Apokatasztaszisz, Int. K. Zeitschr. 1985, 35 kk. 19 A középkorban Johannes Scottus Eriugena, a szabad szellem testvérei és nővérei a XIII. században, a reformáció idején az újrakeresztelők és a modern pietisták: F. Schleiermacher, A. Schweizer, O. Riemenn. 20 Teilhard de Chardin, Werke I. 1962, 182. 21 do. 185. 22 Go. 182.
