Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ambaum, Jan - Gál Ferenc (ford.): Remélhetjük-e, hogy a pokol üres?
REMÉLHETJÜK-E, HOGY A POKOL ÜRES 57 ő az első keresztény író, aki tartózkodóan ugyan, de minden értelmes teremtmény üdvösségét tartja valószínűnek.13 Órígenész már nem a mindennapi társadalmi nyelvet használja írásaiban, hanem előnyben részesíti a tudományos kifejezéseket és fordulatokat. Ezért mondja róla A. Mehat: „Legalább is az Egyházon és az alexandriai hagyományon belül Origenész az első, aki az eredeti épség állapotát a mindenség helyreállításával kapcsolatba hozza. Ezt olyan radikalizmussal tette és véleményét olyan egyértelműen kifejezte, hogy tanítása megmaradt és ma is újra előveszik. De a kicsiszolt terminológiának megvan a veszélye is. Mert egyrészt Origenész érdeme az, hogy nézetét merészen kifejtette, másrészt ennek a bibliai kifejezésnek a magyarázatával elindított egy eretnekségbe menő mozgalmat”.14 Origenész nem szándékosan fordult a gnózis, a pogány antropológia és a platóni vagy a sztoikus filozófia felé. Inkább arra törekedett, hogy az akarat szabadságát az isteni gondviseléssel összeegyeztesse. Itt használta fel a kezdet és a vég azonosságának arisztotelészi követelményét,15 az újjászületés bibliai fogalmát és a kozmosz megújulásának reményét. Szerinte az ember csak akkor éri el célját, akkor valósul meg rendeltetése, ha visszatér az Istennel való egység eredeti állapotára. Origenész követi a jánosi teológiát Krisztus és az Atya egységéről, továbbá Pál gondolatait, hogy miután Krisztus győzelmet aratott az ellenséges erőkön, maga is aláveti magát az Atyának (lKor 15,28), és ezek alapján végül eljut a mindenség megújulásának feltételezéséhez. Azt akarta megmagyarázni, hogy kezdetben minden teremtmény jó volt, a szakadás és a partikularizmus a bűn következménye. De ha a teremtés jó volt és a vég a kezdet hasonmása, akkor valamilyen hosszú és sajátos út után a teremtmények is alávetik magukat Krisztusnak. Eszményi esetben ez nem kényszer és erőszak által megy végbe, mert az méltatlan volna a felnőtt, tudatos emberhez, hanem felismerés és belátás útján vetik alá magukat Krisztusnak, Krisztus pedig az Atyának, hogy Isten legyen minden mindenben. Origenész a mindenség helyreállítását nem úgy adta elő, mint keresztény tanítást, hanem mint hipotézist, amely a keresztény hitrend13 üo. VII, 12,2-3; 7,2-2; 13,1. 14 üo. vö. van Laak, Alluersöhnung? Sinzig, 1990. 15 Vö. De principiis, 11.62.
