Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ambaum, Jan - Gál Ferenc (ford.): Remélhetjük-e, hogy a pokol üres?
56 JAN AM BAUM az ország újra való betelepítésére, aminek azonban már eszkatológi- kus dimenziója is van.7 Az ószövetségi szövegek összefüggést sugallnak Isten hatása és az emberi szív megtérése között. Mivel a hitbeli meggyőződést többnyire nem egyetlen kijelentésre alapozzuk, hanem figyelembe vesszük a hitrendszer tartalmi összefüggését, azért itt más szövegeket is tanulmányozni kell. Gondolhatunk arra, hogy az Újszövetségben is szó van a teremtés megújulásáról, ami kapcsolatos az Isten irgalma által hozott szabadulással.8 Viszont a dogmatörténeti fejlődés vizsgálatánál sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy bizonyos „idegen” hatások is jelentkezhettek. Alexandriai Kelemen. Az alexandriai iskola első képviselője (+215 körül) fejezi ki először a meggyőződését, hogy a teremtés végül is elérkezik az eszkatologikus helyreállításhoz. Kelemen kritikus és sokoldalú gondolkodó volt, aki mint író a platóni és sztoikus kozmológia szellemi és antropológiai hagyományában élt. Felhasználta az újszövetségi apokrifek és gnosztikus írások misztikus, ezoterikus kinyilatkoztatásait.9 Eszkatológiájában hajlik arra a nézetre, hogy a keresztény élet az állandóan előre haladó nevelés módjára bontakozik ki. A Krisztussal való egyesülés útján az aszkézis értékes szolgálatot tehet. A keresztény hívő a földön ne építsen maradandó lakást. Kelemen földi életét a vendégfogadóval hasonlítja össze, ahová az ember betér, amit rendben is tart, de utána elhagy. Jézus tanítványának meg kell tanulnia, hogy mint vándor él a földön, és „megköszöni a vendéglátást, de örömmel vesz búcsút s indul a mennyei otthon felé."10 11 Mivel az ember végleges otthona Istennél van, azért Kelemen nehezen hiszi, hogy van örök kárhozat. Az a büntetés, amit a léleknek a halál után magára kell vállalni, tisztulásra és tökéletesedésre való, nem a bűn büntetésére. Amikor egy helyen az „örök tűz büntetését” említi,11 akkor is csak ideigtartó büntetést ért rajta. O tehát egyrészt a tisztítóhelyről szóló tanítás (tisztító, kijózanító tűz12) elején áll, másrészt 7 Vö. Ám 5,15; Mai 3,23-24. 8 Az ApCsel 21,1-2, Róm 8,21-22 és lTim 2,4 mellett utalhatunk sok más helyre, ahol Isten egyetemes üdvözítő akaratáról van szó. 9 Témánkat illetően elsősorban az egyiptomi asztrológiára kell gondolni. 10 Stromata IV, 166,1. 11 Homilia. Quís dives salvetur? 33,3. 12 Stromata VII, 34,4