Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Az ember és az örök élet
AZ EMBER ÉS AZ ÖRÖK ÉLET 49 fölösleges, a mindenre való készség és pazarlás iránt. Meg kell látni, hogy hol akadnak emberek, akik nem tervek szerint rendezik be életüket, hanem készek arra, hogy a Lélekben és a Lélek által mindent befogadjanak, amire a Léleknek szüksége van. De hiba lenne az ilyen embereket azonnal bevonni az egyházi jövő tervezésébe. Először a készséges lelkületet kell bennük kibontakoztatni, elmélyíteni és az egész élet alapjává tenni, hogy így alkalmassá váljanak az egyházi és világi hivatásokra, ahol dolgozhatnak. Ezekben a lelkekben a szellem forrását belülről kell tisztán tartani, hogy a Szenlélek felülről betöltse életüket. Kell, hogy a szív igen-szava eleven legyen, hogy Isten szavát (és nem csak a magukét) belülről felfogják. Ilyen forrás csak ott folyik, ahol megvan az ima szelleme: a szív sóhaja Isten felé, s ahol nem a saját belátás a mérvadó, hanem az Isten szerint való látás. Ott, ahol megvan a szegénység szelleme -, a túltömött szívekben Isten Lelke nem fújhat, hanem csak a kiüresítet- tekben. Ott, ahol megvan az engedelmesség szelleme, hiszen az Isten Fia az Atya iránt való engedelmességben volt egészen szabad. Ő a hívőnek is azt ígérte hogy az igazság teszi szabaddá. Nem volna helyénvaló, ha az Egyház elbürokratizálódása lélekben nem ébresztené fel a vágyat a keresztény szellem élő forrása után. Az eleven kereszténység az őskereszténység, amelyben benne van az eredet ereje, ami a Szentlelket mindig jelenvalóvá teszi. Ismeri a hagyományt, de a most-nak és az élő szellemnek a hagyományát, ami igazában nem is múlt. Bár, ahol emberek vannak, ott akad törmelék is. De az Istentől akart valódi Egyház, amely látható vagy láthatatlan formában eleven, az nem a múltból él, hanem az örök életből. Ez az Egyház az a mindig megelevenedő főnix madár, amelyről a régiek tudták, hogy csak egy van belőle. Gál Ferenc fordítása
