Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Carraud, Vincent - Gál Ferenc (ford.): Örökkévalóság vagy élet
Vincent CARRAUD • • Örökkévalóság vagy élet Számomra az élet Krisztus (Fii 1,21) Az örökkévalóságot elgondolni nem könnyű. Ha abból indulunk ki, hogy itt el kell tekinteni az időtől, azzal a nehézséget nem oldjuk meg, hiszen az időt éppen olyan nehéz elgondolni. Az időről ugyan legalább elmondhatjuk, hogy addig tisztában vagyunk vele, amíg nem akarjuk megérteni.1 Az örökkévalóság esetében azonban idegen területre lépünk. Az örökkévalóság végső fokon olyan, mint egy tétel, amelyet elfogadok, hogy további problémákat feszegethessek, de azt is látom, hogy az örökkévalóság nehezebb kérdés, mint pl. a teremtés. Ha az örökkévalóságot az idő oldaláról akarom megérteni, az azt jelenti, hogy belekeveredem a bizonytalanságok szövevényébe. Az örök életet elgondolni nemcsak nehéz, hanem megoldhatatlan feladatnak látszik, hiszen úgy tűnik, hogy ellentmondásba ütközünk, amit így lehet érzékeltetni: örökkévalóság az, aminek nincs sem kezdete, sem vége, viszont az életnek van kezdete (születés, fejlődés) és vége (halál, pusztulás). Ezért látszik az „örök élet” kifejezés ellentmondásosnak. A benyomás tehát az, hogy az élet nem lehet örök és az örökkévalóság nem lehet élő. Ami keletkezik és megjelenik, az magában hordozza a megszűnés lehetőségét: ami növekedik, az szétesik, ami él, az meghal. Már Arisztotelész így tanúskodott: a halál természetes módon hozzátartozik az élethez. Elgondolni egy kezdetet vég nélkül, egy életet halál nélkül, egy teremtett Ádámot, akibe belelehelik a halhatatlan életet, ez a mítosz világát érinti. Olyan valami, mint az értelmet megelőző gondolat. A biológiának megvannak a törvényei, amelyek alól az ember a bűnbeesés előtt sem volt kivétel. Mines olyan élet, amelyben a halál le1 Szent Ágoston, Vallomások, XI, 14,17
