Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Az ember és az örök élet
48 HANS URS VON BALTHASAR vesszük, mert ő „ott fúj, ahol akar”, „hallod a hangját s nem tudod, honnan jön és hová megy.” Mekünk a tervezés és a futurológia korában mindezt tudnunk kell, hogy Isten Lelkét befogadhassuk s felhasználhassuk az Egyház és a világ életében. Az Egyházról készítettünk egy zsinat utáni ideológiát - hogy az Isten demokratikus és karizmatikus népe, bizonyos hivatalokkal, amelyeknek jelentősége vitatott - és elvárjuk a Szentlélektől, hogy ezeken a csatornákon át jöjjön az Egyházba. De akár tetszik, akár nem, meg kell látnunk, hogy nem teszi. A csatornák megmerevedhetnek, jelentkeznek új hivatalok, ajánlanak terveket, zsinati programokat, túl sokat ahhoz, hogy elolvassuk, nem hogy meg is valósítsuk. A modern bürokráciák az országok legjobb erőit nemcsak moloch-mód- ra elnyelik és elégetik, hanem megbénítják a személyes döntéseket is, amelyekre szükség lenne. S még csodálkozunk, hogy az ifjúság bátortalanul áll az Egyház kapuja előtt, ha úgy találja, hogy az a világi társadalom módjára eltechnizálódik és szerveződik. Hol van a kiút? A Szentlélek ott fúj, ahol akar, de az Atyától és a Fiútól származik, azért mindig az Atya és a Fiú között fúj, - bárhol is tapasztaljuk jelenlétét. Ok úgy lehelik a Szentlelket, mint közös, oszthatatlan szeretetet. Aki egészen beáll az Atya és a Fiú tengelyébe, az a Szentlélek fújásában áll. Mi ez a tengely? Az Atya oldaláról önmagának, a legnagyobb értéknek, a szeretet teljességének a felénk való fordulása: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte.” A Fiú oldaláról nézve pedig ez a tökéletes, nyílt készség - ha és de nélkül, feltétel és korlát nélkül - hogy elfogadja a küldetést a világ eltévelyedettjeihez. Beszélünk a megváltás tervéről is. Ezt is meg lehet tenni, de a szót nem jól választottuk, mert Istennek az „elhatározása”, „tetszése” és „szándéka” (Ef 1) nem hasonlít az emberi tervezéshez, ahol lépésről- lépésre mindent kiszámítunk, hanem az minden célnak az utolérése a pazarló isteni szeretet teljes célnélkülisége, hiábavalósága, kiszámíthatatlansága és balgasága által. A Lélek, aki az Atya és a Fiú között fúj, maga a személlyé lett pazarlás, és csak mint ilyen „balgaság” lehet mindaz, amit róla elmondtunk: a bölcsesség, az értelem, a tanács, az erősség, a tudomány és az Úr félelmének lelke. Valamilyen varázsvesszővel kell kikémlelni, hogy az Egyházban (és a világban) hol buzog földalatti szellemi forrás, amelynek van érzéke a
