Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Az ember és az örök élet
AZ EMBER ÉS AZ ÖRÖK ÉLET 41 halálban megszentelődtek és megszabadultak múltjuktól. Anélkül, hogy akarnák, értenék, már titokzatos módon vele együtt vannak a síron túl. A halál, ami rájuk vár, nem a „nagy halál”, mert ő helyettük is meghalt végérvényesen. Ezért az ősegyház nem tesz mást, mint megrendülve áll a keresztségnél, ahol Krisztus jelen van halálának és feltámadásának titkával. Isten a hívőket kimenti a sötétség hatalmából és áthelyezi szeretett Fia országába. Ezért a világ oldaláról nézve nehéz, sőt lehetetlen megmondani, hogy „hol” vannak ezek a hívők. Természetesen a „világban” vannak, és Jézus nem arra kéri az Atyát, hogy vegye el őket a világból, és Pál is azt írja a korintusiaknak, hogy nem tudja őket kimenekíteni a világból. Ennek ellenére az „élő Isten városába, a mennyei Jeruzsálembe” érkeztek, annak lettek polgárai és a múló világban már „idegenek”. A világ ezt nem érti, sőt a keresztények is alig értik, hogy ők Krisztusnak, a „zsengének” feltámadása által már meggyökereztek az örök életben. A világ ezt ellentmondásnak tartja vagy úgy érzi, hogy „elárulja a földet", ha az örök élet mellett dönt. Hiszen éppen azt nem tudja, hogy a Feltámadott magát a világot is magával vitte Istenhez. Megadta neki azt a mélységet és terjedelmet, ami megilleti, mégha a világ ezt nem is fogja fel. A szakadék és a különbség az ég és a föld között elkezdett megszűnni, és a „válaszfal leomlott”. Mivel pedig „szeretett Fiának országában" az alaptörvény a szeretet, azért ott (Aranyszájú Szent János szerint) már hiányzik „az a hideg szó, hogy az enyém és a tied". Istenben mindent együtt birtokolnak, hiszen minden Istené és mindenki Istent birtokolja a maga fel nem cserélhető módján. Ugyanakkor mindenki személyes módon részesül mindenkinek a javaiban anélkül, hogy a személyek egymásban elmosódnának. Éppen ez adja meg az ég gazdagságát és boldogságát. Aki már itt a földön részesül az örök haza áldásában, az láthatatlanul és néha láthatóan is birtokolja az isteni életközösséget. Nem csak egyedül Krisztus kapott hatalmat arra, hogy mások terhét magára vegye és Isten kegyelmében részesítse őket, hanem benne és általa mindenkinél megvan ez, aki az ő feltámadása után a hit, remény és szeretet révén az örök életet magában hordozza. Nem lehet részesedést kapni anélkül, hogy részesedést ne adnánk. S minél többet kap az ember, azaz minél jobban belenő Krisztus lelkületébe, aki másokért létezett, annál hatékonyabban részesíthet másokat Isten kegyelmében.
