Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Balthasar, Hans Urs von - Gál Ferenc (ford.): Az ember és az örök élet
40 HANS URS VON BALTHASAR utolérhetetlen. És ott, a mindig mélyebben megy végbe a fordulat, a holtak feltámadása, az értelmetlennek értelmessé válása. Egyetlen vallás sem sajátíthatja ki a maga számára a szenvedés örök értelmét. A vallások inkább receptek a szenvedés ellen, s azt fejtegetik, hogyan lehet azon felülemelkedni, tudatlanra venni, hogyan kell a világ szenvedését mint szükséges árnyékot tekinteni, ami által a festmény még szebbé válik. De ez kitérés és menekülés. A kereszténység szembenéz a szenvedéssel és egyben önmagával. Isten, aki egyszer majd letöröl minden könnyet, nem olyan, aki nem ismerné a könnyeket. Jézus könnyezett Jeruzsálem sorsa felett, és „testének napjaiban hangos kiáltással, könnyek között kiáltott” az ég felé, és „engedelmességet tanult a szenvedésből.” O tudja, hogy ezek mit jelentenek. A világnak, amelyet fel akar emelni magához, ki kell élnie minden benne levő képességet, hogy Isten is bizonyíthassa, hogy ő - túl a mi gyengeségünkön és azzal együtt - mindenható. A Feltámadott és a szentek közössége. Jézus előre bejelentette halálát és feltámadását, mégis, amikor elevenen megjelent tanítványainak, nem akarták elhinni. Lehetetlennek találták, hogy a halálból való feltámadás a történeti idő közepette megkezdődhet, miközben ők még a halál felé menetelnek. A zsidók számára a „holtak feltámadása” és az „idők vége" egyet jelentett. Tehát ügy látszott, hogy Jézus a sír túlsó oldalán van egyedül, a tanítványok pedig ezen az oldalon. Viszont Jézus mindenki számára ember; ahol van, ott soha nincs egyedül. Az ősegyház tudta ezt, amikor a régi szövegekben megvallotta, hogy Jézus „értünk" halt meg és támadt fel. János evangéliumában így mondja ki az ígéretet: „Ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya”. Azután még erőteljesebben: „Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amit te adtál nekem.” És kifejezetten bezárja az elválasztó sírgödröt: „Nem hagylak árván titeket. Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok.” Nemcsak átmeneti megjelenései által, hanem mint feltámadott, egész létével hoz létre új közösséget a halál túlsó oldaláról: a szentek közössége itt alakul ki. A „szentek” azok, akik Jézus áldozata által a
