Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - La Potterie, Ignace De - Németh László (ford.): Szentírás olvasás "Lélekben" (Lehet ma a Bibliát az Atyák értelmezési módszerével olvasni?)
72 IG MACE DE LA POTTERIE szeretnénk feltárni, emlékezve arra a mérhetetlen nagy munkára, melyet korunk végzett el és amit továbbra is végez, hogy újra felfedezze és elismerje a patrisztikus és a középkori exegézist. Nem alkalmas a pillanat arra, hogy a hosszú bibliográfiára utaljunk. Elég itt emlékezetbe idézni a kortárs kultúra három jellemző tényét, melyek három különböző országban valósulnak meg és mutatják a spirituális értelmezés újrafelfedezési mozgalmának a kiterjedtségét. Az első Franciaországban a Sources chrétiennes monumentális sorozatának a publikálása, ehhez társulnak De Lubac és sok más teológus munkái, melyek a Biblia patrisztikus olvasási módjával ismertetnek meg, csodálatot keltenek iránta és megízletetik gazdagságát. A második Angliában az oxfordi patrisztikus konferenciák nagy hagyománya (vö.: Studia Patristica sorozatát). Végezetül pedig megemlítjük az Olaszország különböző városaiban végzett patrisztikus tanulmányokat, a zsidó és keresztény exegézis történetének tanulmányozására nemrégen létrehozott társaság megalapítását és a „Parola, Spirito e vita" című, a Biblia olvasását segítő kötetek a publikálását, melyek minden alkalommal egy nagy biblikus témakört mutatnak be fejlődésének három szakaszában (Ószövetség, Újszövetség és patrisztikus tradíció), azért, hogy újra megteremtsék az egységet a Biblia és az Egyház, a kritikus exegézis és a traditio értelmezése között. Egy másik igen fontos jelenséget elemzett nagyon jól E. Bianchi. A zsinat utáni húsz esztendőben a keresztények újra felfedezik, hogy Isten Szavát kell a központba állítani. Ezt mondja: „Kétségbevonhatatlan tény, hogy egy századnyi száműzetés utáni Isten Szava újra megtalálta középponti helyét a katolikus Egyház életében. Minden további nélkül lehet mondani, hogy a keresztény hívők, akik századokon át nem ismerték eléggé és nem olvasták eleget az írásokat, újra felfedzik az Isten Szavát (...). A II. Vatikáni Zsinat, melyet liturgikus, ökumenikus és biblikus mozgalmak előztek meg és készítették elő, talán még a zsinati atyák szándékán is túlmenve, felerősítette az Isten Szavát és újra hangsúlyozta a Szentírás jelentőségét”.19 19 E. BIANCHI, La centraliá della Parola di Dio, in AA. W., II Vaticano II e la Chiesa, Paideia, Brescia 1985, 159-187 (vö.: 159).
