Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 4. szám - Isten neve - Balter, Lucjan - Erdő Péter (ford.): Jézus, az irgalmasság mestere
52 LÚGJÁN BALTER gal, az Atya akaratának való engedelmességgel és a hóhérok Iránti megbocsátással fogadja. II. János Pál pápa az üdvösség története eseményeinek ebben a sorában egy bizonyos paradoxont fedez fel, és azt állítja, hogy ezek „alapvető változást hoznak az isteni szeretet és irgalom kinyilatkoztatásának egész folyamatába, mely Krisztus messiási küldetésének keretében bontakozik ki” (DM 7). Hiszen Jézus maga, aki mindenkinek jót tett, és meggyógyított minden betegséget és bajt (vő. ApCsel 01, 38; Mk 9,35), most úgy tűnik, „maga szorul a legnagyobb irgalomra, és maga hivatkozik az irgalomra”: különösen is megérdemli „az emberek irgalmát az, aki jót tett, de nem lel irgalomra. Még azok sem tudják őt megvédeni és az elnyomók kezéből kiragadni, akik a legközelebb állnak hozzá" (uo.). Világosan látszik tehát, hogy az ember megváltása, mely Krisztus megváltó halála és feltámadása révén valósult meg, „magában hordozza a legteljesebb irgalmasság kinyilatkoztatását” (uo.)4. Krisztus keresztje egyszersmind annak az irgalomnak a „radikális kinyilatkoztatása”, ami valójában a szeretet. A szeretet pedig „szembefordul azzal, ami a rossz gyökere az ember történelmében: a bűnnel és a halállal” (DM 8). Isten végtelen irgalmassága éppen a Kálvárián Krisztus keresztje révén konkretizálódik és mutatkozik meg az emberek előtt. Ebben a perspektívában Krisztus feltámadása az a jel, „mely megkoronázza az irgalmas szeretet egész kinyilatkoztatását a rossznak alávetett világban”, és előre hirdeti az új eszkatológikus valóságot: „az új eget és új földet” (ApCsel 21,1), amelyben „az irgalmasság mint szeretet jelenik meg, míg az időhöz kötöttségben, az emberi történelemben... a szeretetnek kell elsősorban irgalmasságként megmutatkoznia és megvalósulnia” (DM 8). II. János Pál pápával azt is elmondhatjuk, hogy „feltámadásában Krisztus az irgalmas szeretet Istenét nyilatkoztatta ki, mivel elfogadta a keresztet, mint a feltámadás útját” és „mivel feltámadásában saját magán próbálta ki radikálisan az irgalmat, vagyis az Atya szeretetét, mely erősebb, mint a halál” (uo.). Ezért nem meglepő, hogy messiási küldetésének végén, sőt bizonyos értelemben már annak befejezte után, maga Krisztus „mint az irgalom 4 Vö. A. Blawat, Kontemplacija Milosierdzia Bozego w Mysterium Paschale, in Communio 1 (1981) nr. 1-2, 101 kk. (lengyel kiadás)
