Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 4. szám - Isten neve - Le Gall, Robert - Török József (ford.): Isten nevei a liturgiában

38

ROBERT LE GALL

mákban, különösen a szentmise könyörgéseiben számos nevet fölhasznál ezek közül, melyek Istent az analógia segítségével szólítják meg. Elegendő az ún. coZZecía-könyörgések leggyakoribb, kezdő megszólításaiból venni néhányat: „Örök és mindenható Isten”, „Mindenható Isten”, „Örök Isten”, „teremtő Isten”, „teremtő Isten, mindenek Clra”, „Mindenható és irgalmas Isten”, „Isten, emberek Teremtője és Megváltója”, „Végtelenül irgalmas Isten”, „Végtelen jóságú Isten”. A leggyakrabban használt forma: „Mindenható és örök Isten” (Omrxipo- tens sempíteme Deus); és ezt a megszólítást gyakran az ő jóságára, irgalmasságára hivatkozó kérés követi. Isten mindent megtehet, ő az, aki van, aki volt és aki lesz (Jel 1,4.8); ám aki mindenek előtt szeret, és, ha ezt lehet mondani, mindenhatósága szeretetének szolgálatában áll. ízlelgetni kell a liturgikus imádságban és a könyörgésben Isten megszólításait, hogy az ember a zsoltárokkal tökéletes összhangban énekelje szívében és testvéreivel együtt:

„Szeretlek, (Iram, erősségem,

az űr menedékem, váram, szabadítom.

Istenem, sziklám, hozzá menekülök.

Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, akit magasztalok.” (Zs 17,2-3)

A választott nép így visszhangozza az isteni szeretet megszólalását: „Nagy vagy szememben, szeretlek téged.” A 17. zsoltár első szavait héberből kell fordítani, pontosabban, a következő módon: „Reszketek bensőmben, (Jram, érted!” Az ezt követő megszólítások, metaforák nem elvont megközelítés eredményei, mindegyikhez birtokos névmás járul. A zsoltáros és a sziklája között a kapcsolat szoros. Érthető, hogy ezek, a teremtményektől származó isteni nevek más neveket is föltételeznek, fölidéznek, amelyek méginkább Isten sajátjai és még vonzóbbak.

Isten, Jahve, Úr, a Név

Minden melléknévnek, minden jelzőnek szüksége van egy főnévre, amihez kapcsolódhat. Természetesen, lehetséges főnevesíteni a mel-