Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 1. szám - Az ember és az örök élet - Ratzinger, Joseph - Tímár Ágnes (ford.): Communio - kitűzés
COMMUNIO - CÉLKITŰZÉS 23 két és valamilyen állandó szerzői együttest. Felmerült a cím kérdése is. Többféle lehetőséggel próbálkoztunk; így pl. emlékszem egy beszélgetésre a Les quatres fleuues című folyóirat jogelődeivel, amely hasonló indítékok alapján volt indulófélben Párizsban. A francia változat elsőre nem sikerült, mert Le Guillou, megbetegedése miatt gyakorlatilag kiesett. Az elindulásnál két döntő előzmény volt: Balthasar kapcsolatba került az Olaszországban fellendülő Communione e libe- razione mozgalommal. Megtalálta a fiatalokban, akik a Don Giussani által alapított társaságban összekerültek, azt a lendületet, bátor hitet, és a kockázat örömét, melyre szükség volt. így az olasz partner rendelkezésre állt. Németországban úgy adódott, hogy a Kösel kiadó fel akarta éppen adni a gazdag hagyománnyal rendelkező Hochland kulturális folyóirat kiadását, hogy helyébe léptesse az igen rövid életű Heues Hochlandot, melynél az „új” szó döntő irányváltásra utalt. így a Hochland utolsó szerkesztője, Franz Greiner kész volt arra, hogy minden tudását és tapasztalatát a leendő folyóirat szolgálatába állítsa. Nagy önzetlenséggel tette ezt, ő maga alapított egy kiadót, hogy a mű függetlenségét biztosítsa, és nemcsak személyi honoráriumáról mondott le, hanem az ügy rendelkezésére bocsátotta saját anyagi eszközeit is. Nélküle az indulás lehetetlen lett volna, és ezért mondjunk köszönetét neki legalább egyszer itt kifejezetten is. Arra már nem emlékszem, hogy a Communio névről mikor esett először szó. Úgy tűnik, hogy a Communione e liberazione-\e\ kapcsolatban történt. Egyszercsak felvillant a szó, mint valami megvilágosodás a teremben, mint ami ténylegesen képes kifejezni mindazt, amit akartunk. Természetesen voltak ezzel is nehézségek, mert már mások használták az elnevezést. Ezen a címen egy kis folyóirat jelent meg Franciaországban, Rómában pedig egy könyvsorozat. Ezért főcímet kellett választani - Nemzetközi Katolikus Folyóirat -, és a Communiot mások jogainak sérelme nélkül, alcímként fűztük hozzá. A vezető fogalom, valamint az olasz partnerrel való kapcsolat révén tovább tisztult az új folyóirat jellege, amely az addigi folyóiratokkal szemben szerkezetileg is új akart lenni. Ebben az új szerkezetben kiindulópontunk kreativitásának és tágasságának kellett kifejezésre jutnia. Két tényezőről volt szó: a nemzetköziség új típusát kívántuk nyújtani, valamint a Concilium centralista felfogásával szemben mi úgy véltük, hogy a Communio szó értelme az egység és a külön-
