Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika
KRISZTUS ÉS MÓNIKA 67 [Nemcsak a természet tükrözi számára az Istent. Szerelmes népdalokat énekelt a nővérekkel, Márk atya nagy megbotránkoztatására. 7 Bennem a népdalok is Isten iránti szerelmemet fejezik ki, ha moziba vagy színházba megyek...azt pont így teszem, mint ha egy könyvet veszek a kezembe. Minden egyetlen Isten-szolgálatba és Isten-dicséretbe olvad össze, de minden, zsolozsma, szentmise, az egész életem utolsó cseppig az embereké. Nem mintha már nem hibáznék, de így akarom, s egyre teljesebben valósul is az életemben (213.o.). Márk atya kritikájára nem felel semmit, de pontosan tudja, hogy ebben nem Márk atya tiltó szavát, hanem saját Ítéletét kell követnie (és bebörtönzött elöljárója bíztatását). Nehéz lenne egyszerűbben és mélyebben megfogalmazni egy olyan minden emberi értéket átölelő keresztény humanizmust, melyet nem csak világiak, hanem szerzetesek is minden kompromisszum nélkül hivatásuk részévé tehetnek. b) „Cserélj ki” Fontos volt Mónika haláláig tartó életigenlését, minden földi érték iránti természetes és természetfölötti érzékenységét hangsúlyoznom, hogy a további fejleményeket félre ne értsük. A szenvedés iránti vágya sohasem származik nála a szenvedés önmagáért való szeretetéből. A kórházból írt utolsó levelében így óvja a rábízottakat: A rossznak nem kell örülni. Az nem „természetfölötti látásmód”, hanem legjobb esetben butaság. Aki a rossznak magának tud örülni, az becsapja sajátmagát, csak belekóstol, és nem issza ki egészen a poharát. Csak a kegyelem minden sötéten és ködön áttörő fényének lehet örülni (287.0.). 7 Márk atya egyike volt azoknak a szerzetespapoknak, akik Ödön atya fogsága alatt foglalkoztak a közösséggel.
