Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika

68

KERESZTY RÓKCJS

Ezt az alapvetően egészséges látásmódot kell szem előtt tartanunk ahhoz, hogy meg ne botránkozzunk a továbbiakon. T.i. már szerzetesélete kezdetétől fogva parázslik benne a vágy, hogy a rábízottakat minden áron, minden terhük, szenvedésük átvállalása árán is megmentse:

A mai napot Erzsébetnek, meg a kis Heine-Medinesek- nek adtam. Egész nap ők járnak az eszemben, temek, ötletek születnek meg és raktározódnak el bennem.

Uram, add, hogy egy se vesszék el közülük! Nekem adtad őket, s én mindegyik számára kikönyörgöm a menyországot. Addig nem nyugszom és nem maradok békén. Bármelyikük helyett és bármelyikükért tudnám vállalni minden testi és lelki nyomorékságát, nem is annyira mostani, mint jövendő életük minden bűnét és bünhődését. Ezek nem szép hangulatok, hanem áldozattá tüzesülő élet, a Te szívedből belémcsöppent szeretet, mely keresztté formálja minden percemet s táplálékká emeli az aszkézist (78.o.).

Mónika világosan különböztet az emberi szeretet és Krisztus szere- tete között. A pusztán emberi szeretet csak hasonul ahhoz, akit szeret, inkább föladja önmagát, de „nincs szeme, hogy lásson, nincs keze, hogy segítsen, nincs szárnya, hogy repüljön”. A Krisztus szeretete úgy azonosul velünk, úgy veszi át a terheinket, hogy kiemel a mélységből. Annak „szeme van, keze van és szárnya van”. De ahhoz, hogy Krisztus megváltó szeretetében részesüljünk, végig kell járjuk a keresztutat (79.0.).

Még a szerzetesélet első szakaszában megértette, hogy a másikért életet adó szeretet egyszerre egyetemes és konkrét. Szándékában mindenkit átölel, de az egyén mindig az Isten tervében meghatározott emberekért kell, hogy éljen és haljon.

Fogolykiváltók - milyen csodálatos. Egyetlen emberért adták az egész életüket.

Az Úristen világában egyáltalán nem lehet mennyiségre menni. Nem mintha most választanom kellene