Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika

64

KERESZTY RÓKUS

Jézus mindörökre gyermek is marad és ehhez a gyermeki kapcsolathoz élete utolsó leheletéig ragaszkodik.

z A földi szerzetescsalád és a Szentcsalád kezdettől egybefonódik lelkében. A természetes és természetfölötti világot olyan természetes harmóniában látja, hogy sokszor nem egészen világos, hogy a Napló egyes szövegeiben Máriához, „mindannyiunk Edesé”-hez szól-e vagy pedig „Édes"-hez, az elöljáróhoz. CJgyanígy gyakran egyszerre beszél lelkiatyjához, Lénárd Ödönhöz és a mennyei Atyjához.

Ez a meghitt közvetlenség, amellyel a Szentcsalád földi képviselőiben a természetfölötti Családot tapasztalja meg, távol áll az emberi kapcsolatok bálványozásától. Nagyon jól tudja, hogy az „Édes’’-től kapott világosság forrása az Úr (57 .o.). Szenvedélyes, kislányos szeretettel veszi körül lelki édesanyját, de a „főtéma” (258.o.) kezdettől fogva mindig Krisztus:

Te látod Uram - hogy is mondjam el szavakkal ezt - azt mondom, hogy nehéz, pedig egészen más, mint nehéz, mert szolgálat, adás, öröm, szépség, aranyos hímzés, opálosan csillogó igazgyöngy, menyasszonyi ruha nehéz selyme - és nem lenne ez, ha nem lenne nehéz, és nem lenne ez, ha nehéz lenne.

Csillagtalan, szeles éjszakában itt lélegzet mellettem, és nyirkos fekete sziklákon Te jársz előttem (41 .o.).

Ebben az első időszakban legnagyobb gondja, hogy az „én” még mindig él benne és követelőzik: „Olyan aljas vagyok, de olyan aljas. Hát még mindig vagyok én?" (121.o.) Még a lelkiekben sem akar növekedni, csak odaadni magát:

Az csak a Te végtelen szereteted, Uram, hogy ettől lehetetlen nem növekedni. Még a mennyország sem érdekel, csak az, hogy Te ne légy szomorú. Ha akarnád, egy örökkévalóságon keresztül szolgálnálak itt a földön (85.0.).

CJgyanígy mindenét, természetfeletti javait is kész odaadni a másik embernek, elsősorban azoknak, akiknek a nevelését rábízták. Meg-