Communio, 1993 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1993 / 2. szám - Európa - új evangelizálás - Kereszty Rókus: Krisztus és Mónika

KRISZTUS ÉS MÓNIKA

65

szentelődésüket szinte jobban kívánja, mint önmagáét: „S hogy ők - azt még jobban szeretném, mint hogy én” (u.o.). Azt is látja, hogy nem elég mindenét odaadni a „gyerekeknek”-nek.

Talán még fontosabb, hogy egészen magamévá fogadjam az övékét. Együtt éljek velük, együtt örüljek, sírjak, Izguljak. Enyém legyen. Életem legyen. Mérhetetlenül több ez, mint szeretetteljes meghallgatás és irányítás (70.o.).

Ez az egyetemes kitágulás, a mindenki otthonává válás, (hogy a „gyerekek" nyugodtan ki-be járjanak benne), teszi lehetővé Mónika számára a szép, meleg, emberi barátságok kivirágzását. Elsősorban „Édes”-sel, aztán „Gábor”-ral (a közösség egyik érettebb tagjával) sőt még egy világi fiúval, „Bélá”-val is. így ír Gáborral való kapcsolatáról:

Mikor elkezdtünk lenni, természetes vonzalommal sokkal jobban vonzódtam Zsófihoz, mint Gáborhoz.

Gábor a második vagy harmadik találkozásunkkor meghódított szeretetével, s azóta is újra legyőzött, s nem tudtam szabadulni varázsa alól. Szép szeretettel szeret engem Gábor. így aztán lassan épülő, mélyülő, forrósodó szeretet és barátság alakult ki köztünk, igazán mély és az Úristen szíve szerinti. De ezt pusztán neki köszönhetem. Itt éltem át először azt, hogy „előbb szeretett", s ebből bimbózott az én szeretetem (235- 236 o.).

Hallatlan finomsággal reagál a természet minden szépségére. Az anyagi világban az örök élet szépségének szimbólumait tapasztalja meg:

Olvadt arany, áradó fény, izzó falevelek, kék, zöld, bíbor, aranyos erdő, zúgó fák. Mennyire más világ 5

5 A „gyerekek” a rábízott novíciák.