Excerpta e litteris circularibus dioecesanis ab anno 1919 usque ad annum 1938 incl. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissis

1931.

— 83 — 1931. 40. ján kiadott s a kis- és nagyközségek háztar­tásáról szóló 177.200/1924. B. M. sz. körren­delet értelmében a községi költségvetések I. fokon való felülbírálása és a községi pótadónak 50%-ig való engedélyezése a vármegyei alis­pánok hatáskörébe, II. fokon pedig — jog­orvoslat esetén és abban az esetben, ha a köz­ségi pótadó az 50%-ot meghaladja — a belügy­miniszter hatáskörébe tartozik, aki a pénz­ügyminiszter úrral egyetértőleg jár el. Az I. fokon való eljárásnál az alispán joga és köte­lessége, hogy a költségvetési tételeket a jog­szerűség és számszerűség szempontjából elbí­rálja s annak eredményéhez képest teljes egé­szében meghagyja vagy törölje, illetve fel­emelje vagy mérsékelje. A költségvetés egyes tételeinek elbírálásánál köteles az alispán az illető tételre vonatkozó sajátos szabályokat, rendelkezéseket, a kötelezettség alapjául szol­gáló iratokat szem előtt tartani s azokat figyel­men kívül nem hagyhatja. A költségvetési tételek elbírálásánál követendő ezek a szabá­lyok természetesen a Nagyméltóságod által szóvátett egyházi és iskolai kiadásokra is vonatkoznak. Ezekre a községi terhekre nézve, mint azt nagybecsű megkeresésében Nagymél­tóságod is megemlíti, 103.871/1929. V. B. M. szám alatt a főmagasságú hercegprímás úrhoz oly értelmű átiratot intéztem, hogy az egyházi és iskolai terheket újabb törvényhozási intéz­kedésig az eddigi gyakorlatnak megfelelően a községi pénztárak fogják viselni, amiknek fede­zetéről a községeknek költségvetéseikben kell gondoskodniok. Ez a kijelentésem az előadot­taknál fogva természetesen nem terjedhetett odáig, hogy a szóbanlevő községi kiadásokat jogalapjuknak (régi gyakorlat, kötelező okira­tok) és számszerűségüknek megvizsgálása alól mentesítsem. — Minthogy pedig egyrészről — amint ez Nagyméltóságod előtt is ismeretes, — az egyházi és iskolai terheknek nemcsak a mérve, de a kötelezettségek jogalapja is csak­nem községenkint különböző, — másrészről pedig törvényellenes eljárás volna az, ha az I. fokú vagyonfelügyelő hatóságokat elhatározá­sukban előzetesen befolyásolnám, ezért Nagy­méltóságod azon nagybecsű kérésének, hogy a vármegyei hatóságoknak e kérdésben megfelelő utasítást adjak, — a legnagyobb sajnálatomra eleget tenni nem tudok. — Ez alkalommal tisz­telettel közlöm Nagyméltóságoddal, hogy érte­sülésem szerint Borsod-Gömör-Kishont k. e. e. vármegyei 1931. évi költségvetések nagyobb része 50%-on felüli pótadót igényelnek és így kormányhatósági felülvizsgálat alá kerülnek. A felülvizsgálat alkalmával figyelemmel leszek arra, hogy a Nagyméltóságod által szóvátett sérelmek — esetleg kiküldöttjének részvétele mellett — megfelelően orvosoltassanak. Azok­ban a községekben pedig, amelyeknek az 1931. évi pótadója 50%-ban nyer megállapítást, kö­vetkezőleg hivatalból kormányhatósági jóvá­hagyás alá a költségvetés nem kerül, méltóz- tassék utasítani az egyházi és iskolai hatóságo­kat, hogy a sérelmes I. fokú határozatok ellen éljenek jogorvoslattal. Budapest, ^930. évi december 6-án. A miniszter helyett: Blaha s. k., államtitkár.» Esztergom, 1931 március 23. Adott esetből kifolyólag a vallás- és közok­tatásügyi minisztérium útján a m. kir. pénz­ügyminiszter az alábbiakban döntött a jöve­delemadó után kivethető iskolai és egyház- községi adó ügyében. M. kir. Pénzügyminiszter. 157.574/1930. VII. a. szám. Van szerencsém Nagyméltóságoddal tiszte­lettel közölni, hogy a felekezeti iskolai adó ki­vetésének a módjára és annak terjedelmére általában a helyi szokás és az egyházközségek szabályzatai az irányadók. A felekezeti iskolai adó alapját az állami hozadéki (tárgy-) adók, mégpedig a föld-, ház- és az 5%-kal kivetett általános kereseti adó képezheti. Személyi adók, nevezetesen pedig a jövede­lemadó, mely a hozadéki adókkal érintett s általában az összjövedelemnek összefoglaló pro­gresszív adója, a felekezeti iskolai adónak az alapjául nem vehető. E tekintetben tévesen hivatkozik a székes- fehérvári püspök úr a budapesti róm. kát. egyházközségek egyházszabályzatára, mert ez nem a felekezeti iskolai, hanem az egyházi (hitközségi) adók szedését szabályozza. Más­részt pedig Budapesten az egyházi adók nem a törzsadók, hanem a jövedelemadó alapjai után vettetnek ki. Ez a rendszer a hitközségi adóknál nem kifogásolható, de gyakorlatilag egyáltalán nem jár oly eredménnyel, amely ezen adóztatási módot, kivetését ajánlatossá tenné. A törzsadók utáni pótlékok kivetése sokkal biztosabb jövedelmi forrás, az egyházi adókra is. Az iskolai adókat azonban semmi­esetre sem lehet ily alapon kivetni, mert azok az 1868: XXXVIII. t.-c. határozott rendelkezé­sei értelmében az állami egyenesadók után vetendők ki. A 89.182/1927. VII. a. szám alatt kiadott kör- rendeletemből még csak az a legtávolabbi követ­keztetés sem vonható arra, hogy a felekezeti iskolai adó alapja gyanánt a jövedelemadó is szolgálhat. A hivatkozott 89.182/1927. VII. a. számú körrendeletemben kifejezetten törzsadó­ról van említés téve. Törzsadók alatt pedig azo­6* 10. 11. 885. sz. Jövedelem- adó után nem vethető ki iskola­adó.

Next

/
Thumbnails
Contents