Circulares litterae adioecesanae anno 1944. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
Püspökkari Körlevél Magyarországi Boldog Margit Szenttéavatásáról
letes életet éltek és csodákat míveltek itt a földön, akiknek halandó teste a Szentlélek temploma volt, akik már, mint Krisztus barátai, Vele együtt uralkodnak mindörökké, s akiknek majdan elporhadt teste is a soha meg nem szűnő dicsőségre támad fel az utolsó napon. Az egyházi törvénykönyv ennek a tanításnak alapján a trienti szent zsinat szavaival* azt mondja, hogy jó és üdvös dolog Isten szolgáit, akik Krisztussal uralkodnak, segítségül hívni, azok ereklyéit és képeit pedig tiszteletben részesíteni* és hogy azoknak az Isten szolgáinak, akiket Krisztus Urunk földi Helytartója ünnepélyesen a Szentek sorába iktat, személyét, ereklyéit és képeit bárhol a világon szabad nyilvános tiszteletben részesíteni,2 * 4 tiszteletére oltárokat5 és templomokat8 emelni, a keresztség7 és a bérmálás8 szentségében nevüket felvenni, az Apostoli Szentszék engedelmével katolikus egyesületeket, intézményeket, szerzeteket és egyházmegyéket, városokat és egész országokat mennyei pártfogása alá helyezni.* Mivel pedig a Szentek helyes tisztelete, mint már mondottuk, életük utánzásában és példájuk követésében áll, méltán mondja aranyszájú Szent János, hogy a Szenteket vagy követnünk is kell, ha magasztaljuk őket, vagy ne is magasztaljuk, ha követni nem akarjuk /*• Damaszkuszi Szent János pedig figyelmeztet, hogy a Szentek szobrait és képeit azért állítjuk fel, hogy magunk elé idézhessük őket, de ha erényeiket követjük, akkor elérjük, hogy azok élő szobraivá és képmásaivá leszünk.11 Tehát magyarországi Szent Margit hétszázesztendős tisztelete is csak akkor helyes, reánk nézve pedig csak akkor lesz üdvös és eredményes, ha fenséges példáját, melyet a tatárjárás óta szüntelen elénk állít, hivatásbeli állapotának megfelelően őseink buzgóságával követi mindegyikünk. Szent Margit főerényei a buzgó, a kitartó, egészen az elragadtatásig felemelkedő imádság, kivált a leg- méltóságosabb Oltáriszenlség előtt, továbbá a hősies önmegtagadás. Ezért áldozatos lélekkel a hazáért hordozza a keresztet, végzi a legutolsó és a legvissza- taszítóbb munkát is; a szó legszorosabb értelmében vezekel szigorú böjtöléssel és ciliciummal. Önmegtagadása a szerzetesi fogadalmakkal is körülbástyázott szegénységben, tisztaságban és engedelmességben nemesedik meg: mert, aki atyja királyi palotájában minden földi jóban bővelkedhetett volna, még a legszükségesebb földi javakról is lemond nagylelkűen. Bár kezét aranykoronás uralkodók kérték, hűségesen kitart töviskoronás Jegyese mellet, sőt az aranykorona helyett magának is a töviskoronát választja. Mint királyleány, vagy mint királyné, másoknak parancsolhatott volna, s a monostorban mégis mindenkinek alázatosan engedelmeskedett. Tökéletes élete az isteni Gondviselésbe vetett feltétlen biza- lomban, Isten és a felebarát igazi szeretetében, királyi atyjának és testvérbátyjának országmentő kibékítésében, a betegek csodás meggyógyításában, halottak feltámasztásában és egyéb csodáiban virágzott ki. Kedves Híveink! A második világháború vérzivataros napjaiban, mikor már a békés polgárok és az ártatlan gyermekek élete is éppen olyan veszedelemben forog, mint a harctereken küzdő katonáké, szintén magyarországi Szent Margit imádságos lelkületére volna szükség; mert, bár az Istentől alkotott és a Tőle függő emberek és államok valamennyien érezhetik, hogy valóban a Mindenható kezében vagyunk, hogy a természetes és a természetfeletti élet egyedüli Osztoga- tóján kívül senki más nem segíthet rajtunk, és hogy minden pillanatban megjelenhetünk pártatlan itélőszéke előtt, ahol majd örökre eldönti sorsunkat: az embereket és a nemzeteket mégis valami érthetetlen iszony fogja el, mikor a természetfeletti dolgokról, vagy Istenről van szó, s ezért elhanyagolják az imád2 Sess. XXV, de invocatione, veneratione et reliquiis sanctorum, et sacris imaginibus. — s Can. 1276. — * Can. 1276; 1277. - 5 Can. 1201. - « Can. 1168. - 7 Can. 761. — « S. R. C., Jaurinen., 20 Sept. 1749, ad 7 (C. I. C. Fontes, N. 5789). — 8 Can. 1278. — 10 Sermo de Martyribus. — 11 Tract, de fide orthodoxa, 1. IV, c. 15.
