Circulares litterae dioecesanae anno 1940. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
11 leteket és úgynevezett világnézeteket. Megzavarják az emberek fejét, meggyöngítik a keresztények hitét, és ugyanakkor megbénítják ellenállásukat a kisértésekkel szemben. Istent tagadva, az Egyházat üldözve aláásnak minden tekintélyt. A jog és igazság helyébe az anyag és nyers erő jogát ültetik. A Krisztustól hirdetett általános emberszeretet helyébe a fajnak túlzott kultuszát iktatják, és száműzik az egyetemes emberszeretetnek népeket átfogó és kibékítő gondolatát. Hamisan értelmezett hazaszeretetből a nemzetet még az Isten fölé is helyezik és így tulajdonkép erkölcsi támaszától fosztják meg, mert a teremtmény alá lefokozott Isten nem isten. Emlegetik az Istent, a valóságban Istentől akarják mentesíteni és uralma alól akarják kivonni az embert. Mihelyt pedig a fék, mit Isten félelme és parancsainak tisztelete jelent, megszűnik, felszabadulnak az uralomvágy, hírvágy, bosszúvágy, melyek különösen a gyengék irányában keresnek érvényesülést. Ahol nincs igazi Istenhit, ott megszűnik a kölcsönös bizalom és megértés alapja is, és a népek mértéktelen és drága fegyverkezéssel keresnek biztonságot. A fegyverkezésekben kifejtett verseny háborúkban robban ki és ezzel felszabadulnak a Jelenések büntető angyalainak borzalmai. Ami a háborúkról áll, az érvényes a forradalmakról. Elméleteket találtak ki, hogyan kell a népet először Istentől elidegeníteni, ezután a (elsőbbség ellen lázítani és pusztító forradalmakba dönteni. A sok zűrzavaros lan, amit a múlt század úgynevezett bölcselői kitaláltak, a népek zűrzavaros összekavarodására vezetett. Es zűrzavar támadt a hamis próféták tanai nyomán a családi életben is, ahol a válások sokasodtak; az ifjúság nevelésében, melynek züllése gondot okoz a bíróságoknak; a társadalmi osztályok kölcsönös viszonyában, melyek együttműködés helyett az egymás ellen való agyarkodás jelszava után indultak. A fát gyümölcseiről ismerni meg.9 A modern istentelen tanok ugyancsak meghozták gyümölcseiket! Krisztust tagadták, az Egyházat félrelollák, és mikor a bajok keletkeztek, érettük mégis Istent okolták. Tagadhatatlan, Kedves Hívek, hogy mikor az elhomályosodott értelem által kitalált tévtanok a bajokat létrehozzák, a helyzet rosszabbodásához hozzájárul a rosszra hajló akarat is. Az eredeti bűn által okozott ezen másik seb szintén mérgező hatással van az emberi lélekre, mert bűnöket termel, melyek nemcsak az egyéni életet rontják meg és árasztják el szenvedésekkel, hanem a közre is kiterjesztik a bajokat. Az eredeti bűn óta a test a lélek ellen vágy, a lélek a test ellen.10 Megbomlott az emberi tulajdonságok kezdeti csodálatos összhangja annyira, hogy az ember rendetlen vágyainak nagyon is könnyen enged és erős kisértéseket érez, hogy ezen világ múlandó javait az örökkévaló égi javaknak elébe helyezze.11 így keletkeznek a bűnök : a parázna- ság, mely megtölti a kórházakat undok betegségekkel fertőzött emberroncsokkal, a lelencházakat pedig a társadalom terhére hagyott törvénytelen gyermekekkel; a házasságtörések, melyek annyi családi boldogságot zúznak össze és gyermeket tesznek elhagyottá ; az iszá- kosság, melynek nyomán nyomor terem ; a harag, mely kártevésre sőt gyilkosságra ingerel; a gazdagok kapzsisága, mely Ínségbe dönt egész néptömegeket; a gyermekek engedetlensége, mely a szülőket keseríti; és a gonosz célok megvalósítására felhasznált sok minden más bűn : a hazugság, a rágalmazás, a lopás, a rablás stb. Megbüntetem az atyák bűneit fiaikban harmad- és negyediziglen, — mondja a Szentírás12 — és valóban, a bűn gyakran nemcsak azt pusztítja el, aki elkövette, hanem átszármaztatja a betegséget és nyomort az utódokra is. Különösen a felelős állásban levők bűnei és mulasztásai válhatnak nagy bajok forrásaivá, mint látjuk azt Salamon példájában, kinek kicsapongó élete Izrael megoszlására és romlására vezetett, vagy Balthazár király esetében, kinek tivornyázásai pusztulását okozták Babylonnak. Felhívom figyelmeteket, Kedves Hívek, hogy én most a bűnnek csak azon gyászos következményeiről beszélek, melyek itt a földön külsőképen mutatkoznak, és nem beszélek 0 Mt. 12, 33. 10 Galat. 5, 17. 11 XI. Pius, Quadrag. anno, III, 3. 12 Ex. 20, 5. Num. 14, 18.
