Circulares litterae dioecesanae anno 1940. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

II.

K)

mellyel élve a bűntől menekedhetünk, az eredeti bűn eltörlésére pedig a keresztség szentségét rendelte. De vájjon megőriztük-e lelkűnkben a keresztség adta ártatlanságot? Elünk-e a kegyelmi eszközökkel? Óvakodunk-e a bűntől és a jó úton járunk-e?

Krisztus megváltotta a világot és megnyitotta számunkra a mennyországot. A mennyországot azonban ki kell érdemelnünk. Es hogy érdemet szerezhessünk, meghagyta számunkra a szabad akaratot. Szabad akaratunkra van bízva, hogy válasszuk az életet vagy halált, az erényt vagy a bűnt,5 és mi választjuk sokszor a bűnt. Krisztus tudta, hogy a vétkezés lehetőségével nagyon is élni fognak az emberek, előre látta a bűnök sokaságát a megváltás után is, és azért meghagyta a bűnnek ostorát, a szenvedést. Megváltásának hatását azonban erre is kiterjesztette, mert fullánkját vette a szenvedésnek és saját kínszenvedésével engesztelő, tisztító és érdemszerző erőt adott neki.

Ne panaszkodjunk tehát és ne zúgolódjunk bajaink miatt, míg itt vannak vádolásunkra számos bűneink. Személyes bűneinkkel is ingereljük az egei és így gondunk van rá, hogy az őseredeti bűn se menjen jelcdésbe. Szt. Pál apostol a rómaiakhoz irt levelében elsorolja a korabeli pogányok bűneit: fajtalanok voltak — úgymond — és bálványimádók; telve voltak minden igaztalansággal, kapzsisággal, paráznasággal, rosszasággal, romlottsággal ; telve irigységgel, gyilkossággal, viszálykodással, ármánykodással, gonoszlelkűséggel; árulkodók voltak és rágalmazók, gyűlölködők és gyalázkodók, kevélyek, kérkedők, forté- lyosak és a szülők iránt engedetlenek; megbízhatatlanok, szívtelenek, szószegők és könyörtelenek.8 — Vájjon mindezen bűnök megszűntek a keresztény világban ? A bálványimádásnak régi formája talán nincs meg már köztünk, de a többi elsorolt bűn bizony itt burjánzik : erkölcstelenek az emberek ma is, paráznák és házasságtörők, gyűlölködők, rágalmazók és szószegők, és nemcsak egymás ellen agyarkodnak, de Istent is oly szörnyű káromlásokkal bántják, hogy csodálkoznunk kell, ha az elemek nem kelnek fel rögtön Teremtőjük megbosszulására. Az Isten nagy irgalmát mutatja az a türelem, mellyel bűneinket nézi! Misericordia Domini, quia non sumus consumpti ľ1

Bizonyára azon kevés igazakért van ez, akik a megváltás gyümölcseit jól felhasználják.8

De Kedves Híveim, a bajok nemcsak a bűneink miatt ellenünk lázadó esztelen teremtményektől jönnek, hanem a bűnök maguk is bajokat és szenvedéseket szülnek. Magának az eredeti bűnnek rontó hatása mindnyájunkban az lett, hogy értelmünket elhomályosította és akaratunkat rosszrahajlóvá tette. Es ezt a hatást fokozzák személyes bűneink. Hogy pedig az elhomályosodott értelem, az emberi oktalanság és rövidlátás, valamint a rosszakarat mennyi bajnak és szenvedésnek előidézője lett a világon, kell-e azt bizonyítani?

Bátran mondhatjuk, hogy a romlott emberi természet több bajnak és szenvedésnek forrása, mint az elemi csapások. Háborúktól többen pusztultak el a történelem folyamán, mint vízözöntől, tűzvésztől, földrengéstől vagy pestistől. Az emberi ész a kultúra haladásával kitalálja a természet csapásai ellen a védekezést és azt, hogy hogyan lehet az átlagéletkort meghosszabbítani, ám ugyanakkor fegyvereket is talál ki és csodálatosan tökéletes gépeket, melyekkel egymást pusztítják a nemzetek.

De nézzük közelebbről természetünk kettős sebének: az értelem elhomályosulásá- nak és az akarat rosszra való hajlandóságának vészes hatásait.

Az értelein elliomályosodéisa abban nyilvánul, hogy az nehézkes és késedelmes a természetfölötti örök igazságok megismerésére. Ennek legszomorúbb következménye a pogányoknál a bálványimádás és az azt kisérő erkölcsi romlás volt, a zsidóknál pedig, hogy nem ismerték meg a Messiást, hanem felfeszítették őt. De a lelki vakság nem sziint meg teljesen Krisztusnak, a világ világosságának eljövetele után sem. A szellemi gőg és kevélység, a testi szenvedélyek köde még ma is sokakat vakokká tesz az evangélium igazságaival szemben. Ahelyett, hogy annak egyszerű, szép, értelmet és szivet egyaránt kielégítő igazságait elfogadnák, féligazságokból tákolnak össze maguknak az igaz vallás pótlására elmé5 V. ö. Deut. 30, 15,

6 Rom. 1, 26 skk.

7 Thr. 3, 22.

8 Mt. 24, 22.