Circulares litterae dioecesanae anno 1940. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
Kedves Híveim! Ismét háborús időket élünk! Bár hazánk határai még mentesek ellenséges támadástól és nálunk még nincsenek elesettek és sebesültek, sem rombadöntött városok, gondjaink súlyosbodnak és szivünk elszorul a részvéttől, mikor milliós népek gyötrelmeiről híreket hallunk. S a jelek szerint a csapások áradata az emberiség í'ölött nemhogy szűnni akarna, de eddig megkímélt területeket is boldogtalanságba dönteni készül. S vájjon mi az oka a sok bajnak, mely a világra zúdul ugyanakkor, amikor annyi jóakaraté és befolyásos ember a veszedelmek megfékezésére törekszik4? Általában honnan a világon a bajok? Mi hozta őket ide? Ki adott nekik oly hatalmat, hogy innen végleg kiorvosolni őket nem lehet? Olyan kérdés ez, Kedves Híveim, melyre az emberek a világ teremtése óta mindig keresték a választ. Voltak, akik azt hitték, hogy Istenen kívül egy másik teremtő is van, a gonosznak oka és teremtője. Mintha két teremtő léteznék : Isten, aki a jónak szerzője, és egy másik öröktől fogva létező lény, aki a rossznak létrehozója. De már Szt. Ágoston megcáfolta ezt a téves felfogást, mondván, hogy amint a sötétséget nem kellett teremteni, mert az nem valami létező valóság, hanem csak a világosság hiánya, hasonlókép a rosszat sem kellett külön teremteni, mert annak sincs állaga, hanem az csak a jónak hiánya. Ismét mások Istent okolják a rosszért, mintha t. i. () nem törődnék a világgal, elhanyagolná annak gondviselését, avagy mintha Isten rosszul teremtette volna a világot és így az egy nem sikerült alkotás volna. A valóság ezzel szemben Kedves Híveim az, hogy a világ a teremtéskor jó volt. A Szentirás ezt külön hangsúlyozza, mikor a teremtés műveit elsorolja.1 És az is valóság, hogy az Isten szent és jó, sőt Krisztus Urunk szerint az egyedül jó,2 ki a rossznak oka és forrása nem lehet. Maga a Sátán is jó volt, mikor Isten teremtő kezéből kikerült. Osszüleink is jók és boldogok voltak a Paradicsomban és mi is azok lennénk, ha nem jött volna az első bűn és ránk nem hozta volna a halált3 és mindazt, ami a halált megelőzi és kiséri: a szenvedéseket, gyászt és nyomort. Tehát a bűn a: oka minden bajnak! Első sorban az eredeti bűn, de azután személyes bűneink is, melyek mint az Adám lelkében megfogamzott első bűnmagból sarjadó mérges gyümölcsök burjánoznak szerte a világon. Az eredeti bűn bitünknek egyik titka. Titok marad ugyanis az, hogyan származott át ennek foltja Adám leikéről mindnyájunk lelkére. Ámde: miként a többi hittitok, hasonlókép ez is egyúttal világosság forrása, mert fényt derít a világot gyötrő bajok eredetére. Egy nagy gondolkodó, a francia Pascal, mondotta: „Mikor a katolikus hittanból az eredeti bűn tanát megismertem, felnyíltak szemeim és mindenütt ezen hitigazság bizonyítékait láttam; mert az egész világ az elveszett Istenről és a bukott természetről beszél, akár magunkba szállva a mi lényünket nézzük, akár kifelé tekintünk. Isten Ádámot a föld urává tette.4 De mikor ő az engedelmességet a mindenség Urának megtagadta, viszont a természet is megtagadta az engedelmességet őneki és fellázadtak ellene az elemek: a föld tövist és bojtorjánt termett, a levegő vészes viharokat rejtegetett méhében, a tűz megemésztette házát, a víz elárasztotta lakóhelyeit. Kárára lettek az állatok is, sőt életére törtek, saját teste pedig betegségek csíráival telt meg. Föld, levegő, tűz és víz, az állatok sokfélesége mind gyönyörű és hasznos alkotásai Istennek, — és ki merné a Teremtő e nagy műveit ócsárolni, mintha nem sikerült alkotások lennének —, ámde a bűnbeesés után sokszor büntető eszközzé válnak az Úr kezében és azok lesznek mindaddig, míg el nem fogy belőlünk a bűn, azaz a világ végéig.“ Csodálkozunk, hogg Krisztus megváltotta a világot, és a bajok és szenvedések mégis itt vannak! Igen, Krisztus megváltotta a világot: utat mutatott nekünk, kegyelmet szerzett, 1 Gen. 1, 3 skk. 2 Mt. 19, 17. 3 Rom. 5, 12. * Gen. 1, 28.
