Circulares litterae dioecesanae anno 1937. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

II.

11

detésével. Mi azt mondjuk: tiszteld atyádat és anyádat! És ő azt mondja (hallottuk mi is, mikor nálunk is tanította): hogy a gyermek szüleit tisztelni nem tartozik, hálára velük szemben nincs kötelezve, mert hisz őt nem szeretetből, hanem testi gyönyör gyümölcseként hozták a világra. Mi hirdetjük: hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen! 0 azt vallja (ezt is hallottuk vezérférfiai ajkáról): hogy szabad a hazugság, szabad a hamis vád a polgári rend hívei ellen. Mi azt tanítjuk: szeresd felebarátodat, sőt szeresd ellenségeidet is! És a kommunizmus jele, az ökölbe szorított felemelt kéz azt hirdeti: gyűlölj! Gyűlöld, öld, irtsd necsak ellenségedet, de mindenkit, aki nincs veled, aki valamikép utadban áll, aki keresztet vet, akinek házában szentkép van, akiben tehát te nem bízhatsz.

És a gyümölcsei ennek a borzalmas tannak?

„Ab impiis egredietur iniquitas“, mondja a Szentirás. Az istentelenek gonoszságot termelnek. (I. Reg. 24, 14.) Százezrekre megy az ártatlanul kivégzettek száma, újabb százezrek sínylődnek fogságban; és Oroszországban milliók haltak éhen, különösen a föld népéből, mert kárpótlás nélkül elvették utolsó szem gabonájukat. És akkor még nem számoltuk a kommunizmus okozta polgárháborúk veszteségeit emberéletben, anyagiakban és műkincsekben. A kommunizmusban nincsen kegyelet! Azt a gyermeket, aki szüleit beárulja, kitüntetik! Nincsen bizalom: az egymásra féltékeny vezetők egymás éleiére törnek. Nincsen szemérem, ezt polgári előítéletnek tartják. A női tisztességnek elmúlott a becse. Nincsen az a szülő, aki fiú- vagy leánygyermekét a romlástól megóvni tudná, mert a kommunista iskola maga vált az erkölcsi szabadosság hirdetőjévé és előmozdítójává. A házasság szentsége sárba tiporva: a férfiak a kommunista törvény szerint sűrűbben váltogathatják feleségüket, mint ruhájukat, és az asszonyok hasonlókép járhatnak el férjeikkel. Egy új rém ütötte fel fejét a kommunizmus nyomán : a kereszteletlen, elhagyott, züllésnek és nyomornak kitett gyermekek csavargó tömegei. Ezek hirdetik a hitetlenség „erkölcsi rendjének“ gyümölcseit. „Viscera impiorum crudelia“, kegyetlen az istentelenek szíve — mondja a Szentírás (Prov. 12, 10), és folytatja: ha az istentelenek kezükbe veszik az uralmat, nyöghet bele a nép. (U. o. 29, 2.)

És ne gondoljátok, Kedves Hívek, hogy az az erkölcsi és társadalmi anarchia, mely a kommunizmus uralomra jutását kíséri, csak átmeneti jelenség, melyből egy jobb és nemesebb társadalmi rend születhetik. Lehet, hogy a kezdeti borzalmak heve átmenetileg veszít erejéből és hogy egy tartósnak Ígérkező látszólagos külső nyugalom következik be. Mivel azonban Isten nélkül minden társadalmi berendezkedés természetellenes, ép azért ez a látszólagos külső rend csak zsarnoki erőszakkal, állandó megfélemlítéssel tartható fenn. A terror a kommunizmusnak szükségképi velejárója. Az a hit, hogy egy külső rendszerrel az embereket meg lehet javítani és jobb társadalmat lehet teremteni, már régen és ismételten tévesnek bizonyult. Minden megújulásnak, javulásnak az emberi bensőből, a lélekből kell kiindulnia. Ezt a bensőt azonban a kommunizmus elhanyagolja, mert a lelket el nem ismeri. Azért tud csak külső erőszakkal érvényesülni és fennmaradni.

III. A kommunizmust úgy szokták feltüntetni, mint a szegényeknek, az élet szám- kivetettjeinek és a munkásoknak barátját. És valóban úgy látszik, mintha a szegényeknek, a nincsteleneknek a kommunizmusban legalább is nem volna veszíteni valójuk, a munkások pedig ennek a társadalmi rendnek kiváltságosai lennének. A valóságban azonban a szegények vesztesége a legnagyobb a kommunizmus által sokat ígért paradicsomban. Kenyeret aligha fognak többet és jobbat kapni, — a tapasztalat legalább ezt bizonyítja. És azért a kevesebbért, amit kapnak, cserébe kell adniok üdvösségüket. A kommunizmusban nem szabad ég felé emelni a szemeket a szenvedések idején, és a betegnek nem szabad a vallás vigaszát kérni halálos ágyán. Ott nincsenek ünnepek, legfeljebb jelentőség nélkül való szürke nyugalmi napok. A családi fészek melegét nem biztosítja semmi, lévén a kommunizmus a családnak és házastársi hűségnek ellensége. Nincs szólásszabadság: néma gép gyanánt kell'

2*