Circulares litterae dioecesanae anno 1937. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
I.
2 épúgy megvalósítani, mint a nyilvánosság előtt azt hirdetni, magán- és közerkölcs között különbséget nem tenni, mert ha az egyéni példa nem fedi a nyilvános vallomást, akkor az utóbbi is hitelét veszti. Szent István küldetéstudatának ép az a legnagyobb bizonyítéka, hogy amit másoktól megkívánt, elsősorban saját életében érvényesítette s nem bíztatta, hanem vezette népét az életszentség magaslataira. Ha a nemzetek vezetői s az emberek oktatói Szent István életéből megértenék, hogy az egyéni tökéletesség és szentség a közéleti siker és áldásszerzés elemi biztosítéka, ó akkor sokkal kevesebb szóra és kényszerítő eszközre volna szükség, hogy az emberiség a boldogság útján előbbre jusson. „A szavak elrepülnek, a példák utánzásra serkentenek“ — mondja a latin közmondás, s Szent István sorsdöntő történelmi sikerének az a magyarázata, hogy szent életével tanított. A magyar nemzet első szent királyának lángoló hite kiütközött minden helyzetben, amelyben neki szerep jutott. Nagyon természetes, hogy elsősorban ott tündöklőit ez a nemes buzgalom, ahol a földi boldogság bölcsője ring, t. i.: a családi körben. Az életszentség Szent István házában családi vonás. Oly keresztény otthon, amelyben az apa, az anya, a fiú s a nevelő is a szentek glóriájával ékeskedik, az uralkodóházak történetében példa- nélkül áll. Ebben a magyar szent családban minden szónál és betűnél bizonyítóbb erővel érvényesül a katolikus kereszténység életformáló és lelket nemesítő ereje. A nagy megpróbáltatásoktól azt sem kímélte meg az élet. A gond és szenvedés házi tragédiák formájában ott is megjelent. De a lélek ereje, melyet nem dac, hanem hit sugall és tart fönn, minden válságon keresztül megőrizte e szentelt kör önbizalmát s példaadó fegyelemben kibontakozó báját. A szétzilált és békéjét vesztett modern család jól tenné, ha e magyar szent család falai közé többször zarándokolna okulni és ihletet meríteni. Olt megtanulná mindenki, hogy nem anyagi javak vagy hatalmi tényezők forrásai a boldogságnak, mert azok a kiváltságosakat is cserbenhagyják, hanem lélek és kegyelem egyedül a csodaszer, mely az annyiszor mostoha és irgalmatlan élet nehézségei közt fönntart és eligazít. Mennyi áldásnak forrása volna, ha a családfők gyakran elzarándokolnának Szent István jobbkezéhez, mely ugyanazzal a felelősségtudattal, amellyel háza érdekeit irányította, tudott válságok és gondok óráin imára kulcsolódni, s amikor emberek cserbenhagyták, Istennél védelmet keresni. S ha a XX. század asszonyai Boldog Gizella udvarát tudnák felkeresni Veszprém várában s ott ellesni tőle azt a finom lelkiséget, mely. trónkárpitok és királyi palástok hímzése közben is a házi boldogság áldásait áhította és nyerte az asszonyi életszentség jutalmául, vagy belépnének Szent Gél lért cellájába, ahol a szent mester lábainál szent i íj ú tanulta meg nem csak a betűvetést, hanem még inkább az istenes életbölcsesség ügyességeit, akkor ráeszmélnének, hogy az otthon békéje, a család öröme, szülők reménye s gyermekeit boldogsága nem földi adottságokban rejlik, hanem abban a világosságban, melyet Isten nyújt s abban az erőben, melyet kegyelme áraszt a hívő lélekre s melyet ha otthon és iskola szent céltudatossággal egyetértőleg szolgál, akkor remélhető a megszentelt családon keresztül a magyar sors jobbrafordulása. A szentek nem zárkóznak érdekeik szűk keretei közé, hanem szétáradni s mindenkinek áldására lenni kívánnak. Széni István király nagysága is az erőn és tekintélyen túl azért vigasztalás forrása, mert a legkisebbek felé is ragyogtatni tudta a szentség jóságát. A nyert háborúk és évszázadokra szóló közalkotások mellett még sokkal inkább arról a segítő készségről emlékeznek krónikásai, amellyel az élet elesettjei felé közeledni, a nyomort enyhíteni s a sebeket orvosolni úgy tudta, mint az irgalomnak királyi palástot hordó angyala. A szegényházak, kórházak, zarándokotthonok hosszú sora itthon és a külföldön szól a nagy király irgalmas szamaritánus leikéről. De ami ennél sokkal több, a királyi trónon sem feledkezik meg róla, hogy az alamizsnaként nyújtott pénz- és kenyérnél több vigasztalást szerez a személyes szolgálat, s minden drágakőnél fényesebben ragyog a részvét könnye az elesett embertcstvér baján, melynek orvoslását, tekinti királyi föladatnak. Hogy
