Circulares litterae dioecesanae anno 1936. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VII.
VII Tisztelendő Testvérek! Szeptember másodikén lesz 250-ik esztendeje Budavár visszafoglalásának. E napon a nemzetnek rég lehanyatlott szerencsecsillaga újra emelkedni kezdett. Az elveszett területi integritás visszaállítása teljesedése felé indult és vele együtt az alkotmányos élet is izmosodott. Nemzeti jólétünk és művelődésünk tökéletesedésének, egyházi életünk felvirágzásának előfeltételeit e győzelem teremtette meg. Hálás szívvel tekintünk tehát e napon a Mindenható Isten trónja felé. A hála és öröm himnuszába azonban belevegyül a fájdalom sajgó érzése is, mint azt magyar sorsunk, mely mintha csak sírva-vigadást engedné, ránk most is kimérte. Mert bár örvendünk, hogy az ország szívében mint szabad magyarok ünnepelhetünk, gyászolnunk kell, amiért a 250 év előtt rengeteg áldozattal visszaszerzett integritást 17 év előtt egypár hétnek hódoltságában újra elvesztettük. De épen ez a gyász és fájdalom kölcsönöz Buda visszafoglalása 250 éves fordulójának különös jelentőséget. Szomorú időkben a történelmi múlt dicső eseményei vigasztaló fényt árasztanak és tanulságul szolgálnak. A vigasztaló fényt könnyen észrevesszük, a tanulság levonására azonban késedelmes szívűek szoktunk lenni. Pedig Buda visszafoglalásának eseménye épen tanulsága által lesz nagyértékü számunkra. Buda visszafoglalása a keresztény közösség eszméjének diadala volt. Ezt az eszmét, mely a hitújítás után végleg veszendőbe menni látszott, a dicső emlékezetű XI. Ince pápának, ki hazánk felszabadítása érdekében óriási anyagi áldozatokat is hozott, sikerült Európa népeiben az izlám veszedelmével szemben újra öntudatra juttatni. Az ő és szentéletú követei, Buonvisi nuncius és Avianói Márk kapucinus szerzetes fáradozásainak volt köszönhető, hogy a fejedelmek és hadvezérek félretettek minden féltékenységet és viszályt. Magyarok és lengyelek, a különböző német törzsek és velenceiek, katolikusok, újhitűek és szakadárok, olasz grófok és spanyol mágnások, angol lordok és katalániai polgárok, lombard földmivesek és barcelonai kézmívesek egy szent akaratban egyesültek: megtörni az izlám hatalmát és örök időkre mentesíteni az európai kereszténységet pusztító támadásaitól. Mikor Európa keresztény népeinek ez a sorsmentő egysége nagynehezen létrejött, már-már attól kellett tartani, hogy épen a porig alázott magyar nemzetnek egy része kiesik a keresztény közösség azon nagyszerű összefogásából, mely Buda visszafoglalására és az ország felszabadítására vezetett. Oka volt ennek mindenesetre a vélt vagy szenvedett sérelmek folytán érzett keserűség is, főoka azonban az ősi katolikus hitnek meggyengülése, mely a magyarság jórészében elhomályosította a Nyugathoz való tartozás tudatát és elfeledtette, hogy neki Szent István óta mindig az Apostoli Szentszék oldalán van a helye, akár a kultúra építéséről, akár annak megvédéséről van szó. Hála azonban a Pázmány Péter alatt oly lendületet vett katolikus megújhodásnak és az újra megerősödött ősi Szűz Mária- tiszteletnek, a nemzet a sorsdöntő órában magára talált. A török álium nem tudta elhódítani és a Buda falait ostromló seregekben ott volt az a 15.000 főnyi magyar katona is, kiknek vitéz kapitányai elsőknek hágtak fel a keményen ellenálló falakra. így lett a világszerte ünnepelt keresztény győzelem sajátosan magyar diadal is és így lett Buda felszabadításának ünnepe magyar ünnep : büszke emlékezés számunkra és Istennel szemben alázatos hálaadás ünnepe. Az ünnep tanulsága ezek után kézenfekvő. A haza érdekében is ki kell tartanunk ősi katolikus hitünk mellett! Meg kell azt vallanunk nemcsak szavakkal, hanem tettekkel 7
