Circulares litterae dioecesanae anno 1936. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
II.
9 dön is megkezdhetjük a boldogító Istennel való egyesülést, az valóság. Már itt a földön érzi az igaz ember annak a mennyei békének édességét lelkében, mely felülmúl minden érzéki örömet. (Phil. 4, 7.) Akinek tiszta a szive, a szeretet által már itt a földön egyesül Istennel, ki a Szentírás szerint eljön, hogy benne lakozzék. (Jn. 14, 23.) Ezen egyesülés által kiszámíthatatlan értéket nyer földi életünk. Lelkünket beragyogja a megszentelő malaszt szépsége, cselekedeteinket áthatja, megnemesíti, a természetes világrend fölé emeli a Szentlélek kegyelme. Egyesülve vagyunk Krisztussal, mint a .szőlővessző a szőlőtővel, és ő munkálkodik mibennünk. (Jn. 15, 5. Phil. 2, 13.) Per Ipsurn, et cum Ipso et in Ipso: O általa, O benne, 0 vele élünk, és mondhatjuk Szent Pállal: „élek én, de már nem én, hanem a Krisztus él énbennem!“ (Gál. 2, 20.) 0 mily szép, mily fölséges magaslatai vannak tehát e gyarló, sokat ócsárolt emberi életnek! És nemcsak Szt. Pál vagy Istennek egynéhány szentje jutott erre a magaslatra, hanem ezren és ezren, szegények és gazdagok, tudósok és tudatlanok, ifjak és öregek sőt gyermekek is, kiknek jámborsága rejtekben maradt, és csak az Ítéletkor fogja Isten nyilvánosságra hozni, mily szép és értékes volt földi életük. Es ezt az életet, melyet ily széppé és boldoggá lehetne tenni, sokan mint értéktelen vagy elhasznált rongyot olyan könnyen eldobják maguktól! Akik ezt teszik: öngyilkosok. Lehet, hogy életük léhaságuk miatt tényleg nem sokat ért, de azért mégsem volt teljesen értéktelen, mert mint a jobb lator, akár utolsó órájukban megtérhettek volna ; a bűnbánat által sok mulasztást helyrehozhattak volna és a rossz életnek jó véget adva, megszerezhették volna vele az üdvösséget. Ok azonban ezt nem tették, hanem miután sokszor megbántották az Istent, miként Júdás, utoljára még halálukkal is vétkeztek. „Pretiosa in conspectu Domini mors sanctorum eius ľ Kedves az Úr előtt az ő szentéinek halála. (Ps. 115, 15.) Angyalait küldi eléjük. (Le. 16, 22.) Az öngyilkos halála ellenben utálatos előtte és mintegy haragra ingerli őt, mert az ilyen ember az ő legszentebb felségjogát sérti meg, az ő kizárólagos jogát élethez-halálhoz. Isten az élet ura (Sáp. 16, 13), ő szabja meg annak határát! (Job 14, 5.) Mi csak sáfárai vagyunk ennek az életnek és érette számadással tartozunk! (Le. 16, 2.) Hogy fog vájjon számot adni az öngyilkos, aki hívás előtt jelenik meg az örök Bíró előtt! Mi hívő katolikusok szent félelemmel gondolunk erre a nehéz számadásra és azon imádkozunk, hogy a szentgyónásban megtisztulva, Krisztus testével, mint útravalóval ellátva és a szent kenet szentségével megerősítve készülhessünk fel rá ; az öngyilkos mindezektől a kegyelmektől megfosztja magát és utoljára is egy nagy bűnnel, Isten ötödik parancsának súlyos megsértésével terheli lelkét! Es vájjon mit hozhat fel maga mellett mentségül az ilyen szerencsétlen ? Legjobb esetben azt: „Uram, a szenvedések miatt emeltem kezet magam ellen!* De épen ezzel a mentséggel megsérti az Istent, aki azokat a szenvedéseket tisztán jóakaratból és szeretetből bocsájtotta reá! Mert akit szeret az Isten, azt megfenyíti — mondja az Apostol. (Hebr. 12, 6.) Megfenyíti, azaz engedi, hogy bajok és csapások jöjjenek reá és ezek által megtisztulva, a Szentháromság látására méltó legyen. Próbára teszi, hogy alkalma legyen magát gyakorolni a türelemben, hogy megmutathassa az isteni gondviselésbe vetett erős bizalmát és megnyugvását. Alkalmat akar neki nyújtani, hogy kitüntesse lelki erejét a kereszthordozásban és méltóvá tegye magát a keresztrefeszített Megváltóhoz. Az öngyilkos azonban nem érti meg az atyai szeretetnek ezeket az indokait, fellázad Isten fegyelme ellen, erőszakkal ki akarja ragadni magát a jóságos Atyának kezéből. Azt hiszi, hogy az erőszakos halál megszabadítja a bajoktól, pedig csak nagyobb szenvedésekbe taszítja. A földi szenvedések rövid ideig tartottak volna és közben lett volna vigasztalás ; a pokol szenvedései azonban örökkévalók és nincs rájuk enyhülés ... Kedves Hívek, az Anyaszentegyház megrendülve áll az öngyilkosság természetellenes vétke előtt és irtózatának jeléül vonakodik odaállni az öngyilkos koporsója mellé. Nem 2*
