Circulares litterae dioecesanae anno 1936. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

II.

8

szivárványos nap, és a föld tövisei és bojtorjánjai közt örömvirágok is fakadnak. A zsol- táros, mikor mindannak a jónak és szépnek szemléletébe elmerült, melyek az élet számára az eredeti bűn után is fennmaradtak, hálával eltelve magasztalja az Isten fölséges müveit és felkiált: „Énekelni fogok az Úrnak, amíg élek, dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek!" (Ps. 103, 33.)

Maga az Űr Jézus is, a „fájdalmak embere“ (Is. 53, 3), az élet igazi szépségének mestere volt. Bár a böjtnek és önmegtagadásnak szükségességét nagyon is hangsúlyozta (Mt. 16, 24. 17, 20), mert ezek nélkül az eredeti bűntől megsebzett állapotunkban a lélek uralmát a test felett fenntartanunk nem lehet; bár nem hallgatta el, hogy keresztünk lesz, sőt mindennap lesz (Le. 9, 23), mégis ő maga olyan volt, mint a derűt és fényt terjesztő napsugár. Méltán nevezi őt a Szentírás fénynek, világosságnak! (Mai. 4, 2. Le. 2, 32. Jn. 1, 9. 12, 46 etc.) Amerre járt, könnyeket szárított, betegeket gyógyított, kiűzte az embereket kínzó ördögöt és magasztos tanításával gyönyörködtette a sziveket. Elűzte a gondokat: „Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek... Nézzétek az ég madarait, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja őket! Nem értek-e ti többel azoknál ?“ (Mt. 6, 25. 26.)... Szerette az Űr a liliomos mezőket, az illatos réteket, a csillogó vizű tengert, a társaságot és a tisztesen vidám menyegzőket. Tanítványairól is azt akarta, hogy vidámak legyenek, mint a násznép, míg közöttük van a vőlegény. (Mt. 9, 15.) Nem volt ő komor ellensége az életnek, hisz azért jött, hogy életünk legyen és bőségesebben legyen ! (Jn. 10, 10.)

Tehát szép az élet és értékes ajándéka Istennek. Rút hálátlanság volna Isten ellen ebben csak siralmat látni, pusztán tövist, felhőt és árnyékot!

De, Kedves Hívek, életünk értékének csak nagyon csekély része azok a természetes szépségek és örömök, melyeket a Mindenható jóvoltából itt a földön találunk. Igazi értéket életünknek az örök élettel való kapcsolata nyújt. Amíg a földön élünk, ezekkel az évekkel, napokkal sőt percekkel magunknak olyan boldogságot szerezhetünk, melyhez foghatót szem nem látott, fül nem hallott és amilyen még semmiféle érzékbe nem hatolt. (I. Cor. 2, 9.) És ennek a boldogságnak sohasem lesz vége, mert mindörökké tart! Ha a világra született csecsemőt mindjárt megkeresztelik, és a keresztség után azonnal meghal, akkor — bár földi élete csak percekig tartott — ezek a percek elegendők voltak számára, hogy általuk a mennyországot megnyerje. Valóban értékes percek! És nekünk egy egész élet áll rendelkezésünkre, hogy kincseket gyűjlsünk az örök életre. (Mt. 6, 20. 1. Tim. 6, 19.) Nem kell ehhez lángész; elég annyi, hogy az Istent megismerni tudjuk. Nem kell hozzá testi erő, mert a tehetetlenül fekvő beteg is megszerezheti magának a mennyországot imádsággal és türelmes szenvedésével. Nem kell hozzá vagyon, mert a Jézus nevében a szomjúhozónak adott egy pohár hideg víz vagy a szegény asszony két fillérje is nagy jutalmat szerez. (Mt. 10, 42. Mc. 12, 43.) A világ aszerint értékeli az életet, hogy mennyi élvezet van benne, mennyi tudomány, mennyi gazdagság és dicsőség ékesíti! Krisztus ellenben aszerint becsüli, hogy mennyi erény, mennyi türelem és jócselekedet gazdagítja. A világ előtt a szegény Lázár élete értéktelen tengődésnek látszott, és a dúsgazdag életét tartotta kívánatosnak; Krisztus a dúsgazdag életét Ítélte értéktelen üressége miatt tűzre- valónak. (Le. 16, 22.) Azért tanuljuk meg Krisztus szemével nézni és értékelni az életet! Becsüljük meg azt, ha még oly szegényes és még oly beteges, ha még oly rövid vagy még oly öreges is. Egy rövid élet alatt is sok jót tehet és igen sok érdemet szerezhet az, akiben lángol a buzgóság és az Isten iránt való szeretet. Használjuk fel az időt és jót cselekedni meg ne szűnjünk, hogy annak idején bőségesen és örvendezve arassunk. (Gál. 6, 8. sqq. Ps. 125, 6.)

De még ezzel sem fejeztem ki a földi életnek minden értékét! Hogy általa megnyerhetjük az örök életet, az csak lehetőség, de hogy bizonyos értelemben már itt a föl