Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
n Jeden rombolást sürgetnek, különösen érdemes volna a népeknek a kereszt alá állni s figyelve feltekinteni a fölséges példaképre. Olyan ez a példa, hogy minden kor legtöbb sebét képes volna meggyógyítani, mert a legtöbb bajunk forrása a szeretet és megbocsátás hiánya. S ha e szeretetet a nemzetek szivükbe fogadnák, tőle, mint csodálatosan ható orvosságtól, összes sebeik behegednének. Bárcsak most észretérne a kapzsi, önhasznát, önön bosszúját néző világ s miközben mérges gázok alkalmazásában, repülő acélvárak és megvívhatatlan fedezékek készítésében mesterkedik, elvetné egy-két pillanatra gonosz terveinek gondját és feltekintene e szent esztendő alkalmával a szeretet és megbocsátás oltárára, a keresztre s az azon függő Szere- tetre. Akkor nem fenyegetné a jövendő rettenetes pusztulás réme az emberi ész és kéz műveit s nem kellene aggódva tekinteni a jövőbe, hogy néhány óra leforgása alatt kegyetlen eszközökkel fog százezreket elpusztítani a szinte láthatatlanul felettünk suhanó ellenség. Ha a kereszt tanítását csak némileg is figyelembe vennék a nemzetek, akkor nem kellene félnünk, hogy akár a közel, akár a távolabbi jövőben kitörhet mindenkinak harca mindenki ellen. Bizonyára e nyomorult társadalom bajai, melyekbe talán nem is anny ira az élet nehézségei, mint inkább saját bűnei és visszaélései taszították, jórészt megenyhülnének, ha a nemzetek, népek, hatalmi csoportok, osztályok, egyének fáradságot vennének maguknak, hogy az 1900 esztendős tanításból végre valamicskét is tanuljanak. Ezért mutat rá a nagy krisztusi áldozatra XI. Bilis pápa Őszentsége, midőn a jelen év folyamán rendkívüli szentévet és általános nagy jubileumi búcsút hirdet és az egész emberiségnek Krisztusban jelöli meg a biztosan kivezető utat. Saját szavai szerint: „Bontakozzanak ki az emberek a mindennapi élet lármájából és legalább ennek a jubileumi évnek a folyamán fontolják meg szívükben, mennyire szeretett minket a Megváltó és milyen lángoló hévvel szabadított meg a bűnnek rabságából. így melegebb szeretetre gyúlnak és a minket szerető Üdvözítő viszontszeretetére természetszerűen vonzódnak.“ Tekintsük meg még egyszer azt az irgalmat és könyörületet, melyet Krisztus a keresztfán tanít, amely ép oly csodálatos, mint megkapó. Ha egész életében tanította az irgalmat és a megbocsátást, a keresztfán tanított irgalma még feltűnőbb. A lator egész életében rabló volt és Krisztus keresztje mellett az irgalom szavára egy pillanat alatt szentté változott. Krisztus az egész világ felé kiterjeszti kezeit a kereszt magasságában s irgalmat s megbocsátást hirdet a hozzátérő bűnösöknek. Súlyosabb példával és kevesebb szóval soha sem hirdettek még ily nyomatékosan türelmet, irgalmat, megbocsátást. És ezenkívül is minél többet szemléljük a keresztáldozatot, annál több és mélyebb tanítást kaphat tőle minden felfogású és minden rangú ember, aki azt komolyan fontolóra veszi. Nincs az a könyv, amely több bölcsességet tartalmazna, mint a kereszt egymaga. Életünk minden vonatkozásában elég tanítást és bölcseséget meríthetünk a keresztáldozatból. Ezért mondotta a nemzetek apostola, hogy csak egy tudománnyal dicsekszik : azzal, amelyet a megfeszített keresztjéből merített.1 Ezért tartották a szentek kimeríthetetlenül tartalmas könyvnek Krisztus keresztjét, kik között Aquinói Szent Tamás mondotta ez igéket a keresztről: „Ez az én forrásom, melyből tudásomat merítettem ; Krisztust tanulom, mégpedig a Megfeszítettet.“ Menjünk tehát tanulni a Kálváriára és akkor, ha Krisztus megváltó halálát komolyan fontolóra vesszük, oly szeretetre gyulladunk Isten iránt, hogy egész életünk nagy átalakuláson mehet keresztül. Hozza szívét ide az emberiség, hogy megtalálja a szeretet e túláradó önfeláldozásában Istent és akkor megtaláljuk önmagunkat is. Itt fogja ez a nyughatatlan és kegyetlenül tévelygő világ felismerni az egyedül lehetséges és célravezető utat. Meg fogja tudni, hogy a kereszt az első mérföldkő, amelytől a jobb jövő felé kell elindulnia; innen fog az isten- és emberszeretet s az igazi békesség útvonalára lépni. 1 Kor. I. 2, 2.
