Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

III.

Majd ha a társadalom saját kárán látni fogja, ahogy némileg már látja is, hogy hamis utakra tévedt, akkor végre észre fogja venni, hogy az egyesek, a családok, a társadalmi osztályok, államok és minden körök békességét eddig hamis eszmék útvonalain hajszolta. Mert ha élesen szemügyre vesszük bizonyos népek sorsát, nem látjuk-e, hogy az istentelenség és a krisztusi eszméktől való elfordulás szörnyű társadalmi ziláltságot, minden biztonság felbomlását; az anyag és pénz imádása a családi élet és minden nemes érzés elzüllését hozta keserves és kiábrándító eredményül.

Azért, Kedves Híveim, mi, akik ez iszonyúságoktól megborzadva, de egyébként is kívánjuk a kereszt tanítását követni és sorsunkat a Golgota sziklájára építeni, soha ne vegyük le lelkünk szemeit az élet igazi oktató Mesteréről s e nagybőjti idő, de főkép az ■évforduló alkalmával különös kegyelettel emlékezzünk meg azokról az áldásokról, amelyeket e megváltó áldozat hozott he világunkba.

A keresztáldozat a krisztusi tanítás folytatása és befejező pecsétje. így még senki sem pecsételte meg tanításának igazságait; odaadóan tanította az igazságot s áldozatosan meg is halt érette. „Beteljesedett!“ — mondotta a halódó Krisztus. Valóban ez áldozattal heteljesedett, teljessé vált, hitelesítve lett a három esztendőn át hangoztatott oktatás.

így tehát e befejező ténynél megállunk és hálával teli szívvel mérlegeljük, hogy végképen mit kaptunk a keresztáldozattal jórészt befejezett krisztusi tanítással.

E tanításnak köszönhetjük Isten helyes ismeretét és tiszteletét, az igaz hitet, a helyes erkölcsi törvényeket, melyeket még a hitetlen is kénytelen magasztosaknak és célravezetőknek tartani; e tanításból tanulta meg a barbár ember az igazi emberiességet, az őserdőkből kikerült pogány épúgy, mint a márvány palotában lakó római és görög; e tanítás indította meg földünkön a kultúrát és civilizációt, ez rakta le alapjait a szeretet műveinek, ez mentett meg az életnek sok nemzetet és tett naggyá Európában és más világrészekben, köztük bennünket, magyarokat is, mert való igaz az, hogy kard szerezte, de kereszt tartotta meg e hazát. Nem feledi el nemzetünk e szent évfordulón és nem tagadja le, hogy Krisztus keresztje nélkül már egyetlen magyar sem élne e földön s történelmünk ott végződött volna, ahol a kereszttel dicsőségesen kezdődött.

A művészet, a tudomány, az irgalmasság művei mind e kereszt árnyékában fejlődtek s nélküle az iszonyú barbárság kilátástalan pusztasága lett volna űr mai világunk helyén.

Köszönhetjük a keresztáldozatnak a bűnbocsánat irgalmát, az isteni kegyelmeket, melyek a tökéletességet lehetővé teszik, a helyes imádságot, az OÍtáriszentséget, az Istenhez méltó áldozatot, a szentmisét, mely mindennap megújítja az első áldozatot. A kereszt volt ugyanis az élet fája, melyen mennyei gyümölcsök termettek, a szentmise pedig az az aranyedény, melyben a gyümölcsöket naponként újra meg újra kapjuk végtelen értékükben.

Mint a mezőket öntöző folyó több ágra szakadva táplálja a szárazföldet és rétet, gabonát, virágot fakaszt, aképen árad szét az első nagy áldozat lelki életünk földjén s termi meg napról-napra a maga gyümölcseit.

Nyertünk ez áldozattal egy jó Anyát is, a boldogságos Szüzet, mert Krisztus a kereszt alatt őt az emberiség anyjává rendelte, mikor az egész emberiséget képviselő Szent Jánoshoz így szólt: „íme a te anyád!“ Ünnepeljük jó Anyánk szenvedéseit is az évfordulón és köszönjük neki, hogy nem rejtezett el, mint ahogy minden anya megtette volna, hanem hihetetlen bátorsággal a kereszt alá állott. Fia vérével egyesítette könnyeit s így Fiával egyesülve mutatta be az engesztelő áldozatot. Isten akarata volt, hogy az, akitől Jézus legtisztább vérét vette, vele áldozza fel keserű könnyeit.

Itt a Golgotán született meg igazában, keserves kínok vajúdásában az Anyaszent- egyház, melynek tövissel koronázott királya a mi Urunk Jézus Krisztus. Az Egyház épületének köveit itt ragasztotta össze saját vérével s azért minden időkre szóló, minden korok fölé magasló épületet teremtett benne. Ez a mi igazi otthonunk és sziklaszilárd várunk,