Circulares litterae dioecesanae anno 1933. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
III.
III. Tisztelendő Testvérek! Kedves Híveim ! A szent évfordulók között is a legszentebb érkezett el számunkra a jelen esztendőben : 1900 éve, hogy édes Üdvözítőnk kereszthalált szenvedett s a kereszttel, mint drága kulccsal, megnyitotta számunkra Isten bezárt mennyországát. Napjaink minden nyomorúsága mellett is felemelő érzés hatja át a keresztény ember szívét, midőn felfigyel a jóságos isteni Gondviselésre, mely megengedte érnünk, hogy kegyeletes érzéssel ünnepeljük Üdvözítőnk felséges''áldozatának e ritka századfordulóját. Habár mindenkor tanulságos és lelket felemelő a kereszt titka és a dicsőséges keresztáldozat emlékezete, mégis mikor elmélkedhetnénk rajta hatásosabban, mikor élhetnők át elevenebben a kereszt szent oltárán végbevitt áldozat nagyszerűségét és eredményeit, mint éppen most ebben a jubileumi évben és nevezetesen a nagybőjti időben? De azonkívül is alig volt még a világon korszak, melyben nagyobb szükségünk lenne isteni Mesterünk, áldozati Bárányunk keresztáldozatát átélni és odaadó figyelemmel szemlélni, mint éppen most, mikor e nyomorult világ porig lesújtva, különféle válságokban fetrengve, egyenesen arra van szorítva, hogy a mélységekből és a sötétségből a kereszt- áldozat világossága és tanításai felé fordítsa tekintetét. Mert éppen kivezető utat keres az emberiség a sokféle válságból. A népek vezérei összegyűlnek és tanácskoznak; békességet akarnak, jobb jövőt, virágzást, fellendülést. Sajnos, fáradozásaik eddig nem bizonyultak eredményeseknek, mert elfeledkeztek Arról, aki a „kezdet és vég“, aki a legfőbb törvényhozó, a békesség fejedelme és az igazság atyja. Elfelejtkeztek Arról, aki a világnak új arculatot adott, a történelmet megfordította, az emberiséget az ősi átokból kivezette: elfeledkeztek a jóságos Üdvözítőről, aki életével, tanításával, de főleg kereszthalálával új életet hozott e világra s aki ma is minden élet, világosság és igazság forrása. Ha a keresztet és annak felséges áldozatát nem tartják szemük előtt a nemzetek és vezéreik, a legbiztosabb vezetőt nélkülözik: a keresztáldozat szenvedő Mesterét, kinek tanítását nem pótolják sem a konferenciák, sem a népszövetségek. Csodálatos és az emberi tévedések legszánalmasabbja, hogy éppen a békesség szerzőjét feledik el, mikor békéről tárgyalnak, éppen a szeretet Mesteréről hallgatnak, mikor sebeket akarnak gyógyítani. Mikor mi, Krisztus hűséges követői, mindezeket meggondoljuk, annál buzgóbb szívvel tekintünk fel az egyedüli Szabadítóra és annál nagyobb áhítattal és hittel fordulunk a Golgota áldozati oltára felé. Mi tudjuk, hogy onnan származott és ma is onnan forrásozik 3 549. sz. Nagybőjti körlevél.
