Circulares litterae dioecesanae anno 1932. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
IX.
IX 2986. sz. Karilász- akció folytatása. Caritas nunquam dicit sufficit, — a szeretet sohasem mondja, hogy már elég volt. Minden szeretetakció élére jelmondatul lehetne tűzni ezt a rövid, de annál mélyebb értelmű mondatot, mely oly határozottan mutat irányt a szeretet útjait járó embernek. Előttünk fekszenek az elmúlt tél katolikus karitász-akciójának jelentései, melyek szép tanúbizonyságot nyújtanak arról, hogy nem aludt ki, hanem ellenkezőleg tüzesen lángolt fel a katolikus szivekben az evangéliumi szeretet lángja, mely melegebbé telte dideregve, hajléktalanul éhező embertársaink életét. A karitász központ jelentése szerint 1931. okt. 1-től 1932. április 30-ig csak Budapest területén 368.219 ebéd, 92.528 liter tej, 184.351 kg kenyér, 17.000 darab ruha, 39.581 élelmiszer csomag, a pénzbeli segélyezésekkel együtt 588.056 pengőnyi érték került kiosztásra. Mikor azonban szemünk szent büszkeséggel tekint végig e számsorokon, melyek sokezer, pénzben és természetbeliekben összeadott pengő értékével mérve könyveli el a hívek áldozat- készségét és mikor a nyomortanyákról imád- ságos hála szava köszöni azt a békét, visszaadott hitet és megnyugvást, mit az anyagi értékeken felül eredményezett szeretethadjára- tunk, nem szabad a jól végzett munka boldog tudatával pihenésre térnünk. A szeretet sohasem mondja, hogy már elég volt és arra a krisztusi figyelmeztetésre, hogy szegények mindenkor vannak közöttünk, szentírási gondolat keljen visszhangra életünkben: aquae nmltae non potuerunt extinguere charitatem (Cant. 8, 7) : az élet gondjainak zúgó áradata, mely mindnyájunkat körülviharoz, nem oltotta ki szivünkből a szeretetet és most egy elmúlt tél tapasztalataival gazdagabban, a meglátott nyomor fölött megdöbbent lelkünk még nagyobb áldozatkészségével és a mások megsegítésében felfedezett igazi örömtől még jobban lelkesítve folytassuk evangéliumi munkánkat, a katolikus szeretetakciót. A keretek kiépítve, a munkatársak kidolgozott tervvel állnak munkára készen ; nem hiányzik más, csak a megújuló munkához mindnyájunk áldozatos szeretetének közreműködése. Ne mondja senki, hogy nincs már mit áldoznia. Amíg van valakinek egy darab kenyere, gazdag, mert felébetörheti; amíg van valakinek két ruhadarabja, van mit megosztania avval, kinek nincsen ; amíg egy kis zúg födele véd valakit az idő viszontagságai ellen, hajlékot adhat a hajléktalannak. Ma ielentősége van a fillérnek is, ma érték egy foltnak való rongydarab is és a buzgó szeretet fel tudja kutatni a szekrényfiókok vagy padlásra dobott ládák elfelejtett tartalmát és találékonyan keres új meg új módokat, hogy az irgalmasság jegyében másnak boldogságot, magának örök jutalmat szerezzen. Mindenünkért Krisztus adósai vagyunk és csak tartozásunkat fizetjük, ha jót teszünk azokkal, kik az () nevében kopogtatnak most szivünk ajtaján. Akinek többje van, többel is tartozik ; akinek csak egy imádságos szivet adott az Úr, imádságával kell bekapcsolódnia abba a szeretetakcióba, melyet avval indítunk meg ezen a télelőn is, hogy ne legyen senki híveink táborában, ki hallva a krisztusi szót, megkeményítené szivét. Végsőkig menő áldozatkészséget, lemondást, ön- megtagatást és buzgóságot kér tőlünk az Űr nyomorgó embertársaink érdekében és bízzunk benne, hogy az O szavára kezdett szeretet- akciónk az idén is sikerrel fog végződni. Hogy törekvéseinket az Egiek segítsége kísérje, az irgalmasság nagy szentjének és magyar vérünk büszkeségének : Árpádházi szent Erzsébetnek pártfogásába ajánlom szeretetakciónkat s elrendelem, bogy ünnepét megelőző vagy követő három napon minden plébánia- vagy lelkészi templomban triduum tartassék. A triduum alatt naponta az esti órákban elmondandó a Mindenszentek litániája és a hazánk sorsának jobbrafordulásáért szóló imádság. A litániát rövid szentbeszéd előzze meg, mely legyen megemlékezés a felebaráti szeretet kiváló szentjéről és buzdítás az irgalmasság 9
