Circulares litterae dioecesanae anno 1932. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
V.
1522. sz. Szentatya az ínségről. Dicsőségesen uralkodó Szentatyánk, kinek atyai szive a jó pásztor szeretetével viseli gondját a Krisztus Urunktól reábízott hívőseregnek, a közelmúltban ismét felemelte szavát, hogy a mai nehéz helyzetben, midőn a nyomorúság és gondok súlya nehezedik a világra, bíztatást és reménységet öntsön a csüggedő szivekbe és rámutasson arra a lel- kiiletre, mely mindnyájunkat eltöltsön ezen ínséges időkben. Amikor ép a téli szeretet- munkánk mérlegének elkészítésén dolgozunk, a Caritate Christi compulsi kezdetű új pápai encyclica gondolataival hívom én is papjaimat és híveimet további és még lelkesebb, önfeláldozó munkára a szűkölködők megsegítése és az általános nyomor enyhítése érdekében. Az a nyomor és Ínség, melyről a Szentatya ismételten is szólt már s melynek enyhítésén az elmúlt télen megszervezett karitász- akcióban oly elismerésre méltó buzgósággal dolgoztak egyháziak és világiak egyaránt, a tél elmúltával nem szűnt meg, sőt terjedelmét tekintve, mondhatjuk, hogy világszerte általánosabb lett. Nincs már állam, város vagy család, mely nem érezné az anyagi gondok súlyát, sőt már azok is, kiknek lelkiismeretlensége és kielégíthetetlen kapzsisága előidézője volt ennek a súlyos helyzetnek, maguk is megérezni kénytelenek önzésüknek következményét. Segítségért és orvoslásért kiált a küz- ködő emberek milliója. A lelkek elkeseredett hangulatát természetesen kihasználják azok, kik szabadulni akarnak minden isteni és emberi törvénytől és istentelen elveiket sajtó, rádió, gramofon, színház, mozi, előadások, felvonulások stb. által akarják a köztudatba lopni, hogy megrendítsék azokat, kik a nélkülözések között is hívők és jó honpolgárok akarnak maradni. Nekünk résen kell lennünk és vigyáznunk kell, hogy ez a modern alakba öltözött sátán meg ne rostáljon minket. A Szentatya szava is erősíteni akarja azokat, kik Krisztus diadaláért és Krisztus nevében dőlgoznak mint lelkipásztorok, vagy mint az actio catholica lelkes világi munkásai a köz érdekében. Legyünk mindenben egyek, egy úton járók. Vezessen a nagyszellemű XIII. Leo irányítása, melynek elveit most uralkodó Szentatyánk a Quadragesimo anno c. körlevelében újra megvilágította és lelkünkre kötötte. De ne feledjük el azt sem, hogy a világ nagy válságának megoldására emberi erő nem elegendő. Korunk bajaira vonatkozólag is szól az isteni Mester szava: „Hoc non eiicitur nisi per orationem et ieiunium“ (Máté 17, 20.). Az imádság és az önmegtagadó engesztelés legyen segítségünk a Krisztus békéjéért folytatott harcunkban. Bízzunk a Krisztus nevében mondott ima erejében. „Petite et dabitur vobis, quaerite et invenietis, pulsate et aperietur vobis ; omnis enim, qui petit, accipit et qui quaerit, invenit et pulsanti aperietur.“ (Máté 6, 7—8.). Önmegtagadásunk pedig legyen az a fegyver, mellyel legyőzzük magunkban az önzés, a kapzsiság, a szeretetlen ség, a kemény- szívűség indulatait, hogy helyét elfoglalhassa mindnyájunk szivében az áldozatos felebaráti szeretet erénye. És önmegtagadásunk által engeszteljük meg a jó Istent, akiről megfelejtkezve támadtunk egymásra és lettünk egymás romlásának okozói. S erre az egymás boldogítását szolgáló odaadó munkára, erre a békességet esdő imahadjáratra és önmegtagadással engesztelő lelki buzgóságra újabb ösztönzéssel szolgáljon Jézus Szent Szivének közelgő ünnepe. A keresztfán lándzsával átdöfött Szent Szívből kiáradó kegyelem tanítson és lelkesítsen további önzetlen szeretetmunkára, szükséget szenvedő embertársaink érdekében. A Szent Szívhez forduljunk kérő imádsággal, hogy gyúlassza lángra bennünk az Isten- és emberszeretet ki nem alvó tüzét és a szeretetlenségünkkel, önzésünkkel oly sokszor megbántott Szent Szivet engeszteljük meg, hogy — noha megérdemeljük a sok súlyos csapást, mely alatt szenvedünk, — 5
