Circulares litterae dioecesanae anno 1932. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
V.
30 1528. sz. A hívek áldozása az eucharisztikus világ- kongresszus kezdő napján. fordítsa el haragját felőlünk és adja újra számunkra azt a békét, amit a világ meg nem adhat. Hogy pedig a Szentatya óhaja szerint folytatott karitatív munkánkban el ne lanyhuljunk, hanem a Szent Szív kegyelmével erősítve dolgozhassunk embertársaink javára tovább, a pápai körlevél szellemében jelen sorokkal elrendelem, hogy 1. a Szent Szív ünnepén az Oltáriszent- séget a reggeli szentmise után minden plébániai és szerzetesi templomban imádásra kitegyék. 2. Ugyanazon napon késő délutáni órában az Oltariszentség visszatétele előtt ünnepélyes litániát (de SSmo Corde) tartsanak s a litánia előtt lehetőleg prédikáció,is legyen. 3. Ahol a pénteki szentségimádás előkészítése az idő rövidsége miatt nehéznek bizonyulna, ott a plébánosok, illetőleg templomigazgatók a szentségimádást tegyék át az ünnep nyolcadába eső vasárnapra. 4. Ha a szentségimádást meg is tartották az ünnepen, a vasárnapi litánia a Szentséges Szívről legyen. 5. A híveket az ünnep nyolcadában előforduló prédikáció keretében (legalább a vasárnapiban) a hitszónokok világosítsák fel a Szentatya szándékáról: a Szentséges Szív különös segítségének kikéréséről a mai súlyos viszonyok között, hogy azok, akiket az isteni Gondviselés földi javakkal áldott meg, szánalomra gerjedve a földi nyomorúságon, segíteni iparkodjanak szorongatott embertársaikon; s a nyomorgó emberek, a munkátlanság súlyát szenvedők vigasztalódjanak annál a Krisztusnál, aki a szenvedések tengerében a keresztfán halt meg a világ üdvözítőjeként. A Szentatya azt óhajtja, — s ez a szószékről különösen hangsúlyozandó — hogy az ünnep nyolcadában a tehetősebbek még a megengedett szórakozások terén is bizonyos önmegtagadást gyakoroljanak s amit a megengedett élvezetek mellőzésével meg tudnak takarítani, a mai idők szellemében juttassák a szegényeknek s így is igyekezzenek kiérdemelni Isten bocsánatát elkövetett megbántásaikért. Esztergom, 1932. május 29. Felkérem Tisztelendő Papjaimat, hogy a híveket buzdítsák a szent áldozásra június hó 26-ikán, amikor a dublini eucharisztikus világkongresszus kezdő napja és nagy kör- menetje fog tartatni. Az eucharisztikus világ- kongresszusok messze fénylő megdjcsőülései az Oltáriszentségben köztünk lakó Űr Krisztusnak és egyúttal fenséges megnyilvánulásai az Ő misztikus teste : az Egyház egységének. Sajnos, a távolság és az anyagi nehézségek miatt csak kevésnek adatott meg közülünk, hogy a kongresszuson részt vegyenek, lelkileg azonban mindnyájan belekapcsolódhatunk az Oltáriszentség imádásával és Krisztus szent teste vételével. Tegyük ezt annál inkább, mert ezzel együttérzésünket fejezhetjük ki a múltban hitükért oly sokat szenvedett ir katholi- kusokkal szemben, másrészt talán kiérdemeljük Istentől azt a kegyet, hogy hasonló kongresszus a közel jövőben hazánkban is tartassák és összegyűjtse a világ katholikusait. Esztergom, 1932. május 30. Ismételten nyomatékosan figyelmeztettem az egyházközségek vezetőit arra, hogy anyagi ügyeikben, főképen kölcsönök felvételénél a legnagyobb körültekintéssel járjanak el. Erre vonatkozólag a YKM is f. évi április 6-án 527/1932. I. ü. o. sz. megkeresésében a következőket írja: „Utóbbi időkben egyházközségi építkezések alkalmával több oly sajnálatos eset fordult elő, mely alkalmas arra, hogy az egyház- községi intézményre s ezen keresztül magára az Egyházra árnyékot vessen. Egyes egyházközségek u. i. kellő anyagi fedezet nélkül kockázatos kölcsönügyletek, vérmes pénzügyi tervezetek alapján nagyon sokszor az egyházi hatóságok előzetes engedélye nélkül oly templomi, plébániai, iskolai, kultúrházi vagy egyéb építkezéseket, tatarozásokat rendeltek el, melyeknek költségeit viselni nem tudták. Az építési vállalkozók bízva az egyházközség egyházi jellegében, az egyház- község vezetőinek papi mivoltában, saját pénzükből előlegezték az építési költségeket, sokszor súlyos feltételű kölcsönöket vettek fel e célból, s mikor az építkezés befejeztekor a költségek megtérítését kérték, az egyházközségek fizetésképtelenséget jelentettek be és sokszor a legcsekélyebb készséget sem árulták el az így származott adósságok rendezésére, miáltal az építési vállalkozókat a legsúlyosabb pénzügyi válságba, sőt anyagi tönk szélére taszították. Az ilyen jóhiszeműségekben csalódott, kárvallott vállalkozók először az egyházi hatóságokhoz fordulnak igazságos követeléseik kielégítéséért. Az egyházi hatóságok, melyek sokszor engedélyt sem adtak ilyen építkezésre, vagy ha az engedélyt megadták és az építkezési szerződést jóváhagyták is, ezzel még garanciát nem vállaltak, természetszerűleg anyagilag felelősségre nem vonhatók. 1437. sz. Egyházközségi építkezési kölcsönök.
