Circulares litterae dioecesanae anno 1931. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
Krisztusban Szeretett Híveink!
3 hanem Isten rendelését, mely az emberiség törvényéül azt állította föl, hogy orcája verejtékével egye kenyerét, megvalósítani kívánja, azt ettől a jogtól és kötelességtől tökéletlen gazdasági berendezkedéssel és az egyéni önzést Isten akarata helyébe állító helytelen intézkedésekkel megfosztani nem szabad. S ha azt látjuk, hogy ma az emberek ezrei és milliói hiába nyújtják ki kezüket a mindennapi kenyér után, mert megvalósul rajtuk a próféta keserves szava, hogy „kenyeret kérnek és nincs ki szegne nekik.“1 akkor rá kell eszmélni a gazdagoknak kötelességükre, hogy munkát és kenyeret adni isteni törvény, ha pedig megfogyatkozott az Isten félelme által diktált emberséges érzés a tehetősek lelkében, akkor a közhatalom feladata oly intézkedéseket tenni és oly törvényeket hozni, amelyek folyományaként a dolgozni akarók munkához s az éhezők kenyérhez jussanak. Az élet elemi igényeit nem lehet egyesek jóindulatára bízni s amikor a munkanélküliség oly országos és világcsapássá nőtte ki magát, mint ahogy azt megdöbbenve látjuk, akkor az állami hatalomnak, mely Isten rendeléséből őrködik az igazság követelményei fölött s tartja kezében a kardot, hogy semmiféle egyéni vagy osztályönzés a társadalmi egyensúlyt meg ne bontsa, minden részletes érdeken túlmenőleg kell azokat a jóléti, de még inkább gazdasági intézkedéseket megtenni, melyek a mai kétségtelen aránytalanságot a megélhetés elemi igényei s a helyzet adta lehetőségek közt megszüntetik. Végzetes merényletet követne el azonban mindenki az Isten által alkotott társadalmi rend s a nemzet legszentebb érdekei ellen is. ha önkényes elhatározással, törvénytelen eszközökkel, erőszakkal vagy forradalommal kísérelné meg a bajokat kiküszöbölni, ami különben is nem a nehéz helyzetet orvosolná, hanem még nagyobb nyomorúságnak és teljes reménytelenségnek volna okozója. Ép ezért azok, akik a munkanélküliség és a gazdasági válság egyéb terhei alatt görnyedeznek, ne onnan várják a menekülést és a bajok megszüntetését, ahol csak rombolni és a még megmaradt csekély javakat is elpusztítani van csak erő és készség, hanem Istenre és az 0 szent törvényeire hivatkozva sürgessék a törvényes intézkedéseket, melyek mindenki számára az emberséges és ezért Isten által akart megélhetést biztosítják. A szegények igazi barátai nem azok, akik őket hiú ábrándokkal kápráztatják s lehetetlen tervek megvalósítására lelkűket gyűlölettel itatják, hanem azok, akik emlékezetbe idézik, hogy a legkisebb is embertársaink között Isten képét hordozza s Isten adományaira joggal tarthat igényt s az istenfiúság fölséges gondolatával és minden földi jognál hatalmasabb erejével törekszenek az emberméltóságnak megfelelő megélhetést és tisztességet biztosítani. Viszont a jómódúak értsék meg, hogy javaikat és jogaikat nem azok védik meg, akik a birtoklás jogcímét túlhajtva az embert a földi 1 Jer. sir. IV. 4. *1
