Circulares literae dioecesanae anno 1928. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae
VIII.
33 2750. sz. Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus tartása. VIII. Tisztelendő Testvérek! Még élénken él a lelkűnkben annak a fényes ünnepségnek az emléke, melyet a katolikus világ két év előtt Amerikában, Chicago városában az Oltáriszentség tiszteletére tartott. Ezekben a napokban pedig a távoli Ausztrália fővárosában, Sydneyben jönnek össze a világ különböző országaiból a katolikusok képviselői, hogy hitünk legszentebb titka, az Egyház legdrágább kincse, a kenyérszínben elrejtőzött Krisztus Király előtt hódolatukat bemutassák. Nem lehetünk ott a fényes ünnepségek színhelyén, de lélekben összeforrunk az ünneplő sokasággal, melynek felemelő példája bennünket, az itthonmaradottakat is odaszólít a köztünk élő Krisztus köré, ki láthatatlan feje a világ legnagyobb közösségének, az Anyaszentegyháznak, melynek nagy Ígéretét a szó legteljesebb értelmében valósággá váltotta : „Íme én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig!“1 A világ katolikusainak példáját akarjuk követni mi magyar katolikusok is, midőn az évenként tartani szokásos katolikus nagygyűléssel kapcsolatban ez évi október hó 5—9. napjain a legméltóságosabb Oltáriszentség tiszteletének megnyílvánitására és a katolikus összetartozandóság maradandó bizonyságául az ország fővárosában az I. Nemzeti Eucharisztikus Kongresszust fogjuk megtartani. Amint maga köré gyűjtötte Jézus az utolsó vacsorán jövendő Egyházának első tagjait, úgy akarunk benső szent egyetértésben mi is összegyűlni köréje, mert érettünk szállottak az ő ajkáról a mennyei Atyához annak a megindító imádságnak a szavai, melyet 1 Máté 28, 20. tanítványaiért mondott könyörgéséhez fűzött: „Nemcsak őérettük könyörgök, hanem azokért is, kik az ő szavukra hinni jognak énbennem. Hogy valamennyien egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, énbennem és én tebenned, úgy ők is mibennünk egyek legyenek; hogy elhigyje a világ, hogy te küldöttéi engem."1 Jézus Egyházat alapított, hogy az emberek megváltásának és megszentelésének az intézménye legyen, hogy az ő szent vérének árán szerzett kegyelmi kincseket a bűnbeesett emberiség megszabadítására kiszolgáltassa. J Az Egyház hívei az apostol tanítása szerint egy titokzatos testnek a tagjai, melynek a feje Krisztus és a mennyei Atya „mindent az ő lábai alá vetett és őt telte fejévé az egész anyaszentegyháznak, mely az ő teste"} Nekünk, az Egyház tagjainak szól Szent Pál apostol örvendező kijelentése: „már nem vagytok löbbé idegenek és jövevények, hanem a szenteknek polgártársai és Istennek háznépe, ráépítve az apostolok és próféták alapjára, míg a jöszeglelkö maga Jézus Krisztus, kiben az egész építmény összeszerkeszlve szent templommá növekszik az Urban, aki állal lélekben ti is egybeépültök Isten hajlékává“ ,s Mily szent egység az, melyet az Egyház hívei a láthatatlan fővel, Krisztussal képeznek! Milyen szent hivatás Krisztussal lélekben egybeépülve Isten hajlékává lenni, Isten gondolatait hordozni és Krisztus szavainak eleven megvalósítóivá lenni: „Lélek az Isten és akik őt imádják, lélekben és igazságban kell öt imádniok."4 1 Ján. 17, 20-21. 2 Efez. 1, 22. 3 Élez. 2, 19-20. J Ján. 1, 24. 8
