Circulares literae dioecesanae anno 1928. ad clerum archidioecesis strigoniensis dimissae

VIII.

De ezt a lélekben és igazságban való imádást az Isten élő szent temploma, az Anvaszentegyház hívei csak úgy mulathatják méltóan be, ha szoros egységben maradnak az Egyház láthatatlan fejével és szegletkövével : Krisztussal, kiből a természetfeletti élet ereje az Egyház híveire, az ő titokzatos testének tagjaira szüntelen kiárad: „Valamint a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt önmagától, hacsak a szőlőtőn nem marad, úgy ti sem, ha énbennem nem maradtok.“1

Értékes csak akkor lesz életünk, ha Krisztussal a kegyelmi élet közösségében élünk, törekvéseink csak akkor fogják megteremni a mennyei Atyának tetsző jócselekedetek gyümölcsét, ha vele egyesülünk s lelkünket azzal a titokzatos eledellel tápláljuk, melyet egyszer megígért és melyet folyton nyújt felénk: „Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá. Ha valaki e kenyérből eszik, örökké él; és a kenyér, melyet én adok, az én testem a világ életéért.“*

Ez a szent eledel táplálja, tartja erőben Krisztus titokzatos testét, az Anyaszentegyházat és elbágyad s megfogyatkozik ereje, ha a hívek elfordulnak ettől a tápláléktól, mert „ha nem eszitek az Emberfiának testét és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek'1.8

Pedig az Úr Jézus egyedül elégítheti ki az emberi lélek Istentől beoltott örök vágva- kozását: „Aki hozzám jön, nem éhezik s aki hisz bennem, nem szomjazik soha.“*

Tisztelendő Testvérek, nyújtsuk buzgó- sággal híveinknek, a szép, nemes, krisztusi életet éhezőknek az Úr drága szent testét; nyissuk meg részükre az Üdvözítő forrását, mely lecsillapítja a szenvedélyek hevét és a jóra termékennyé teszi a lelket. Vigyük híveinket közelebb az Úr Jézus szentséges Szívéhez, melynek melegétől tüzet fog az emberi szív s kigyullad benne Isten bensőséges szereteté- nek és a felebarát igaz megbecsülésének a lángja. Vezessük a gondjainkra bízott halhatatlan lelkeket Krisztussal mennél bensőbb

1 Ján. 15, 4.

2 Ján. 6, 51—52.

3 Ján. 6, 54.

1 Ján. 6, 35.

egységre, mert „aki az Úrhoz ragaszkodik, vele egy lélek“A Legyen az Üdvözítő az Anvaszent- egyház minden egyes tagja gondolatainak, érzésvilágának, akarati elhatározásainak sugal- mazója, hogy az Egyház, az ő szentséges jegyese, úgy álljon mindig a világ színe' előtt, olyan legyen, amilyennek ő akarja mindig látni: „szent legyen és szeplőtelen“.2

A jelen idők sok erkölcsi bajaival csak úgy fogunk diadalmasan megküzdeni s az Anyaszentegyház akkor fogja isteni alapítója által rendelt magasztos célját megvalósítani, ha az Oltáriszentség iránti szeretetünk nem lankad el s ha a szentségi Jézus tisztelete lesz a hitélet központja.

A vallási közöny napjaiban mivel is tudnánk a hit sok lélekben kialvófélben levő lángját fellobbantani, mint a titkos mély szentségnek, a legbensőségesebb katolikus áj tatosságnak, az Oltáriszentség tiszteletének ébrentartásával ? Az anyagias élvezethajhászat tobzódásainak megfékezésére hathat-e eredményesebben bármely figyelmeztetés, mint az isteni örök bölcseség intelme: „Ne veszendő eledelért fáradjatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre“ ?3 * Hol tisztulhat meg az emberi szív tökéletesebben az önzésnek és az ellenségeskedésnek nemtelen indulataitól, ha nem az Úr Jézussal való egyesülésben, ki az utolsó vacsorán annyira lelkünkre kötötte az ő nagy parancsolatát: „Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket“*?* Ki tudná jobban megtörni azt a fönn héjázó és kevélv lelkületet, mely oly sok békétlenségnek a magját hinti szét, mint az, ki önmagára mutatva, ad példát nekünk: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű“ ?5 S az élet szenvedéseiben megtört lelkeknek ki adhatna megnyugtatóbb vigasztalást, mint az, aki az örök szeretet szavával vonz magához bennünket: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhítelek titeket"?6

’ I. Kor. 6, 17.

2 Élez. 5, 27.

3 Ján, 6, 27.

4 Ján. 15, 12.

3 Máié 11, 29.

6 Máté 11, 28.